Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)
Kovács Loránd: A perecesi (Diósgyőr környéki) szénbányászat kialakulása
A férfiak egy része a kocsik tetején keresztül mászva szétkapcsolta a szerelvényt, a nők bent maradtak, a férfiak egyenkint tolták ki a kocsikat vissza Barossakna felé. A munka sürgetős volt, füst és gáz mindenütt, félni lehetett attól, hogy gázmérgezést szenvednek s ez is halálos áldozatokat követel. A bányász veszélyben sem hagyja el egymást A megmenekült bányászok egyik csoportja a kocsik tetején keresztül mászva visszafutott Barossakna felé, gyorsan át a hegyen a perecesi alagút bejáratához érkezett bányásztársaikkal, a mentőosztagokkal futva igyekeztek előre a sötét, füstös és gázos alagúton keresztül, hajtotta őket az akarat: hátha meg lehet még valakit menteni... A mentők akaratát felvillanyozta a bentről kapott hír, az első személykocsiból még segélykiáltásokat hallanak! Újabb gigantikus feladat: a személykocsi előtt a szenet szállító vaskocsik közül ott állott három, kisiklottak a sínekről, két oldalt lezúdult mellettük a homok. Ezen kellett keresztülvágniuk magukat a hősies mentőknek, hogy a személykocsihoz jussanak. Az egyik csoport a vaskocsikat emelte fel a sínekre, a másik csoporttagjai az életveszéllyel dacolva a kocsik tetején előremászott egészen a személykocsi elejéig. Három bányász csodával határos menekülése Felváltva dolgoztak a mentők. Aki lankadt, annak kezéből azonnal átvették a szerszámot, a bajtársi szeretet, a proletársors, a bányászközösség szelleme hallatlan erőt kölcsönzött a kidolgozott, izmos bányászkaroknak. Dolgoztak a lapátok, kapák, csákányok, repült hátra a föld, hátha meg lehet még valakik menteni. Tizenketten voltak a személykocsiban de hangot csak alig hallottak. Vajon ki él még közülük... 1 ? A mentők hősiessége eredményre vezetett. Akik még éltek, akiket nem temetett maga alá a személykocsik beszakított tetőzete és a föld, azok megmenekültek. Amikor sikerült a mentőknek előreverekedniük magukat a személykocsihoz, fejszével szétdarabolták a kocsi elejét, három embert húztak ki. A halál torkából menekültek, a bányászszerencse, de nem utolsó sorban bányásztársaik hősi mentő munkálata szabadította ki őket a halál karjaiból. Menetirányban tekintve a kocsi jobb első sarkába zuhantak, amikor a vonat a leomló földtömeg súlya alatt hirtelen megállt. Mozdulni se tudtak, a föld a kocsi sarkába gyömöszölte őket és hátulról - mint elmondották - pillanatról-pillanatra erősebben pergett feléjük a homok, egyre szűkebb lett a tér, egyre kevesebb a levegő. Az utolsó pillanatokban sikerült őket megmenteni. A három szerencsésen megmenekült bányász Kiss Károly, Lelák Lajos és Batha Benjámin közül csak Kiss Károly sérült meg erősebben. Amikor a vonat megállt a zökkenéstől nekiesett bányászlámpájának, az a szeme fölött sértette meg a fejét. Amikor megjelentek a Pereces felé kivezető alagút szájánál, hozzátartozóik örömsikoltásokkal borultak a nyakukba. Az örömkitörések mellett annál fájdalmasabban búgott fel a rosszat sejtő, balvégzettől tartó hozzátartozók sírása... 9 halottat kiásnak a homoksírból Bent az alagútban a mentők folytatták munkájukat. A bányalámpák kísértetiesen imbolygó fénye mellett ásták az egyre pergő, mindent betemető homokot. Sikerült egyrészt aládúcolni, megakadályozták, hogy hátulról tovább nyomuljon
