Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)

Kovács Loránd: A perecesi (Diósgyőr környéki) szénbányászat kialakulása

előre a homok és az ásók munkája nyomán egymásután kerültek elő a munka áldozatainak, a munka hősi halottainak holttestei. Ez Köves bácsi... Mócz Károly bácsi... itt van a kis Kalafusz... így kerültek ki sorra a hírek az alagút előtt várakozó hozzátartozókhoz. A szívszorító, aggasztó gyász sejtelmek valósággá váltak. Addig reménykedtek. Az emberi reménység, a hozzátartozó szeretet minden legkisebb szalmaszálba belekapaszkodik. Akarták hinni, hogy apjuk, férjük talán a beomlott alagút másik oldalán van, bányászszíve nem engedte meg, hogy ne álljon be a mentők közé még akkor is, ha odahaza riasztó sejtelmek kísértő képei marcangolják az asszonyt, a gyereket távollétük miatt. De most már nincs kétség, 9 bányász: Mócz Károly bányafelvigyázó, Sallay-Sátán Ernő lőmester, Reuter József vájár, Holli Dezső gépkezelő, Köves József bányász, Domokos Zoltán csillés, Kalafusz Sándor csillés, Visnyai Lajos és Kovács Lajos ott lelték szörnyű halálukat a borzalmas földtömeg alatt. Egész éjszakán keresztül reggel 8 óráig tartott a mentőosztagok munkája. A halottakat felrakják egy kocsira, letakarják a tépett ruhájú, hős bányászok holttestét, akik családi otthonuk meleg fészkébe igyekeztek megerőltető munkájuk után és a pöfögő mozdony a halál karjaiba szállította őket. Kifut velük a vonat, az alagútból, nem áll meg, megy a végállomásig. Ott hordagyakkal várják a kisvasút, a gyászvonat halott utasait. Felviszik őket a ravatalozóba, odakíséri őket minden perecesi bányász osztatlan részvéte, a hozzátartozók, ismerősök- barátok és rokonok keserű, gyászos könnyhullatása. A Szociáldemokrata Párt kiküldöttei Perecesen Már a kora reggeli órákban több bizottság érkezik a helyszínre, hogy megállapítsák, hogyan történt a borzalmas tömegszerencsétlenség. Kint van a vasgyár vizsgálóbizottsága, jönnek a MASZ vezetői, megérkezik a rendőrség vizsgálóbizottsága, Simorjay Ferenc elvtárs, főhadnagy, a miskolci kapitányság bűnügyi osztályának vezetője személyesen folytatja a nyomozást, egymásután kerül sor a tanúkihallgatásokra, hogy megállapítsa, kiket terhel felelősség a bányászok halála miatt. Nemes Júlia elvtárs nemzetgyűlési képviselővel és Virág Sándor elvtárs párttitkárral megyünk ki Percesre. A halálalagút szája előtt a domboldalon, bányászok ülnek, folytatni fogják a munkát a beomlott földtömeg eltakarítására, mihelyst a rendőri bizottság vezetője erre engedélyt ad. Végig a halálalagúton Az alagút bejárata előtt a szénszállító vaskocsi, amely - mint megtudjuk - a szerencsétlenséget előidézte. Egyik kerekén levált a kerék karimája, amely arra hivatott, hogy a kocsit a sínen tartsa. Lecsúszott a sínről, mögötte még három szenet szállító vaskocsi volt, ezek is kisiklottak. A kisiklott vaskocsik jobbra-balra táncoltak a szűk alagútban, nekiütköztek sarkaikkal az alagút falának. Bányalámpa fénye mellett végig megyünk a halálalagúton a tömegszerencsétlenség színhelyéig. Ez az út megmutatja, hogy néhány kisiklott kocsi a múlt bűnei miatt hogyan idézhetett elő tömegkatasztrófát. A bejáratnál az alagút még aránylag széles és betonozott. De csak 200 méteren keresztül tart ez így. Utána az alagút szűk. Fabélése van, hosszanti irányban keskeny deszkák, 4050 cm távolságban egymásután sínhajtványok erősítik oda ezeket a deszkákat.