Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)

Kovács Loránd: A perecesi (Diósgyőr környéki) szénbányászat kialakulása

A perecesi Új-akna 1905-ben 100 ezer tonna, 1910-ben 161.800 tonna szenet termelt, az 1924-es bezárásáig termelése minden évben meghaladta az évi 150 ezer tonnát.

11 A részben megkutatott szénvagyon további művelésére a második világháború éveiben került sor. 1945-ben a területen hét (7) bánya működött. A szénbányák államosítását követően erőteljes fejlődés kezdődött, melynek egyik jellemzője a koncentráció volt, sokszor eredménytelenül. 1945-ben a Pereces környéki bányák: Finkey-táró, Baross-akna, Pálinkás II. táró, Pálinkás I. táró, Annabánya, Mártabánya, Lyukóbánya. Finkey-táró IV. telepét Baross-akna felől fejtették le, a termeivényt az alagúton szállították át Perecesre, majd a gyárba. A tárót olyan mértékben aláfejtették, hogy az nem volt alkalmas anyagszállításra, ezért a maradó szénvagyont Pereces Új-akna felől fejtették le. Baross-akna, Pálinkás II. és Pálinkás I. tárókról az előzőekben már tettünk említést. Erenyőbányai látkép, irodaházzal 11 Lehoczky A., 1965. II. k. 43-44. pp.