Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)

Baán István: Pereces bányatelep környezete, a bánya megnyitása és a település közlekedési kapcsolatai

urat, hogy úgy intézze ezen vonal tervezetét, miszerint azt a diósgyőri völgyben az országút szintjében lehessen minden nagyobbszerű költség, töltés vagy viaduct nélkül átvezetni. Ezen vonal kettős vágánnyal felviendő a felső 2. Mátyás-tárnáig a Pereces-völgyben, a ternyei-völgyben lévő Erzsébet-aknánál azonban egyszersmind egy alagút kezdendő meg, mely a III. Vízner-tárna irányában vezettessék át a hegyen, és az átvágatás gyorsítása végett 4 vájvéggel vétessék munkába, um. az Erzsébet-akna felől a felső Mátyás-tárna közelében lemélyítendő aknából 2 vájvéggel, és a III. Vízner-tárna közelében lemélyítendő aknában 1 vájvéggel, ezen alagút költségei is, valamint a két akna számára beszerzendő két 10—12 lóerejű mozdony (Locomobile) költségei is felveendők az igazgató úr által benyújtandó költségvetésbe, valamint a kőszénbánya terményeinek elszállítására szükséges leltári első beruházások, mint csillék, lovak, szerszámok stb. Az alagútra nézve engedélyezem, hogy Graenzenstein-alagútnak neveztessék, az aknák a közelükben levő Mátyás és Vízner tárnáktól költsön vehetik nevüket. A gyár helyiségei, valamint az alagút két pontjánál szükséges ideiglenes fabódék, a munkások s tisztviselők számára azonnal felállítandók. A bányamunkások számára építendő lakházak a nádas és gyertyánvölgy egybenyílásánál levő alacsony dombokra állítandók, s a költségvetésben tekintettel kell lenni arra is, hogy ott egy kis kápolna, oskola, és kórház is szükséges leend. A kőszénbánya gondnokának meghagyatott, hogy a Rhónitzról érkező fuvarosokkal legalább 500 mázsa kőszenet küldjön vissza. Igazgató urat pedig utasítom, hogy ezen kőszénnel Rhónitzon személyes felügyelete mellett kísérleteket tétessen." Ennek a jól megfontolt rendeletnek a végrehajtásáról a következő fejezetekben adunk számot. * * * Ebben a völgyben - néhány gazdálkodó családot leszámítva - a múlt század közepéig alig voltak őslakók. Valamivel többen laktak Erenyőben, ahol már a tatárjárást követően és azután is szőlőművelés folyt. Ezek a lakók foglalkoztak — a mezőgazdasági munkák holtidejében - a szénkibúvások kitermelésével, de legfeljebb néhány méteres vízszintes tárnák behajtásához értettek. A hozzáértő