Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)

Baán István: Pereces bányatelep környezete, a bánya megnyitása és a település közlekedési kapcsolatai

Pereces bányatelep környezete, a bánya megnyitása és a település közlekedési kapcsolatai BAÁN ISTVÁN Pereces nevét a közigazgatási térképeken a múlt század első feléig nem találjuk meg. Legfeljebb igen részletes hegy- és vízrajzi térképeken fordul elő a Pereces-völgy, a perecesi erdő, és a Pereces-kő megjelölés. Utóbbi a perecesi erdő végén, Pálinkás irányában található. Magassága hasonló az Ostoroséhoz, mely 379 m magas, s déli irányban, Diósgyőr felé uralja a perecesi panorámát. Az északi irányban elhelyezkedő hegyek is megközelítő magasságúak, a Kőpad-tető 340 m, a két Csernaj-tető 360 m fölé nyúlik. A két oldalon magasba szökő hegyoldalak között 200-240 m-es szinten vonul a patak és az út nyomvonala, de az oldalirányban kialakult beépítettség meghaladja a 300 m-es tengerszint feletti magasságot. Pereces földtörténete valójában sok-sok millió évvel ezelőtt kezdődött. A Pannon-tenger apadásakor itt-ott vulkánok keletkeztek, ilyen volt az Ostoros is, amit andezit kőzete bizonyít, sőt a túloldalra is „átdobott", sokszor hatalmas méretű darabjai. Ezek a vulkánok időszakosan, — sokszor több százezer évig hallgatva — működtek, s közben kialakult a növényvilág. Ujabb földindulások idején ezek összeomlottak, maguk alá temetve a kialakuló csigavilágot is. A nyugalmi időszakban homok és egyéb járulékos kőzetrétegek ülepedtek le. S mivel mindez többször ismétlődött, közben a növényi eredetű rétegek elszenesedtek, így alakultak ki Pereces környékén 100-300 m-es mélységben széntelepek. Ennek az évmilliók alatt kialakult földtani folyamatoknak az eredményét ismerték, kutatásokkal föltárták a múlt század derekán, s ekkor döntöttek úgy, hogy ebben a térségben nagyüzemi bányászatot alakítanak ki. A magyar önálló államgazdaság megteremtésére irányuló dokumentumot adott kezünkbe az a miniszteri rendelet, melyet a kiegyezés után alakult magyar kormány pénzügyminisztere, Lónyai Menyhért 1868. február 5-én keltezett. Célja a Diósgyőri Vasgyár új helyre telepítése volt a Gar adna—hámori-völgyből. A leirat a következőket fogalmazza meg: „...A vasútvonalra nézve, mely a gyártól a kőszénbányákhoz tervezendő, figyelmeztetem igazgató