Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)

Baán István: Emlékképek a perecesi színjátszás történetéből

László, Konyicska Kálmán és Ónodi László, de ugyancsak előfutárok voltak, akik az elsó', még háború előtti időszakban léptek színre: Stubnya István, Tihanyi András és Bachor Lajos is. Később sok-sok új tehetség gyarapította a szereposztást: Kapusztik Manyi, Odermarszki Etelka, Zselinszky Etelka valamint Magyar Gyula, Ónodi János, Pozsa József, Somorjai Antal, Szedelényi Iván és Szvetlik István. Ezek közül is ki kell emelni, hogy a legeslegtöbb időt töltöttek ezen a világot jelentő színpadon: Kalafusz László 25 évet, Bachor Lajos 24 évet. A legtöbbször szerepet játszották: Odermarszky Etelka 14-et és Magyar Anna 13-at, míg a legtöbb volt a színen: Odermarszky Etelke 116 és Szvetlik István 80 előadáson. A legeredményesebb szereplő hölgyek és férfiak sorának végén szerepel egy-egy név, akiknek tehetségét és elhivatottságát nem jellemezhetnék a beírható adatok, hisz ők csak az utolsó években kezdhették meg fellépéseiket, így ők a legnagyobb vesztesek a perecesi színjátszás megszüntetése miatt. Kulcsár Marika és Hornung Antal minden bizonnyal ma is színpadunkon volna - ha volna olyan. Bizonyára több tucat szereppel és többszáz fellépéssel növelték volna újabb negyedszázad alatt a tiszteletreméltó adatokat - melyeket természetesen a többiek is boldogan gyarapították volna. A szabadtéren játszott darabokról most nem szólunk részletesen. Soknak részletei szerepelnek ma műsorunkon. Az évenként játszott darabok jegyzékét viszont közreadtuk. Arról is be kell számolnunk viszont, hogyan működött tovább, hogyan szűnt meg a kultúrélet Perecesen. Az 1950-es évek elején minden tradicionális, régi munkás egyesületnek, kulturális egyletnek működését kormányrendelettel tiltották be. A kultúra továbbvitelére - s talán sok helyen megalapozására - állami és szakszervezeti kultúrintézmények kaptak jogosítványt. Nekünk nagy szerencsénk volt, - bár a Bányamécs nevet többé nem viselhettük - a perecesi kultúrát, mint bányász szakszervezeti kultúrigazgatóság ugyanazok a lelkes emberek, ugyanaz a gárda vitte tovább. Ónodi László, majd Kalafusz László kultúrigazgatói működése alatt kétségtelenül növekedő anyagi támogatás révén gyarapodott a kultúrélet. A színjátszás, a dalárda, a zenekar régi vezetőik kezében fejlődött, újabb és újabb sikereket értek el, s életerős kistestvérük is született a Solymosi János által vezetett népi táncos csoporttal. Ezek után a ragyogó, derült égből jött a villám - hiszen az 1963-as nagyszabású jubileumi műsor, majd az 1964-es „Tavaszi