Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)

Baán István: Emlékképek a perecesi színjátszás történetéből

azt is tudhatjuk, hogy gyermekkorától tagja volt a perecesi zenekarnak, s a szabadtéri játékok idején minden más karmester mellett a koncertmesteri szerepet töltötte be. Még örvendetesebb, hogy mai megemlékezésünk művészeti vezetésének oroszlánrészét is vállalta. A karmesterek mellett nem feledkezhetünk meg a Bányamécs dalárda sok évtizeden keresztül volt karnagyáról, Baán Zoltánról sem, aki ebben az idődben karvezetői feladatot is betöltött. Néhány személyes szerepet maga is vállalt, de sokszor a színpadon, jelmezbe öltözve irányította a kórust. A műkedvelő színészek méltatására térve kettős nehézséggel kell megküzdenünk. Egyrészt kizárólag emlékezetre vagyunk utalva, másrészt a bőség zavarával kell birkóznunk. A szereposztásokról semmilyen írásos emlék nem áll rendelkezésünkre, sem egyetlen régi színlap, sem egy-egy szereplőnek a feljegyzése. Ezért — akik részt vettünk ennek a megemlékezésnek az előkészítésében — megkíséreltük emlékezetből, sok-sok rákérdezéssel rekonstruálni a színlapokat. S most jön a bőség: akik színlapra illő, jelentős szerepeket játszottak, több mint nyolcvanan voltak, s közülük több mint harmincan 10-20 éven át, sokan 10—15 szerepet játszva 5080—100 előadásnál is többször voltak színpadon. Ezek után azt a divatos módszert választottam, hogy a „leg-ek könyvéhez" hasonlóan a több szempontból legeredményesebb szpreplők jegyzékét nyújtom át, s most és itt csak szűkszavú kommentálásra vállalkozom. Megpróbáltam volna a legeslegérdemesebbeket kiválasztani ebből a jegyzékből, de rájöttem, hogy még ez is igazságtalan lene, hisz a számok alakulásában annyi külső körülmény — háború, családi helyzet alakulása - általuk egyáltalán nem igényelt fordulatok is hozzájárultak. Egyben bizonyosak lehetünk, hogy mindegyikük szívesen játszott volna kétszer annyi szerepet, színre lépett volna háromszor vagy többször annyi előadáson is. Valamit mindenképpen hozzá kell tenni a számok szemléletéhez: a kezdeti kirobbanó sikert biztosító felszereltség felmérhetetlen volt, de a közbejött háború ellenére és utána ez örvendetesen még jobb lett. Ez azt is lehetővé tette, hogy míg kb. 1950-ig évi 4—5 előadás volt, ezután befejezésig évente néha több darabra, tíznél több előadásra is sor került. Bizonyosak lehetünk abban, hogy akik neve mellett a színészpálya kezdéseként 1938 szerepel, a legelső előadáson is ott voltak a szabadtéri színpadon: Babuczky Böske, Magyar Anna, Kalafusz