Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)

Baán István: Emlékképek a perecesi színjátszás történetéből

S most, amikor oda jutunk emlékezésünkben, hogy a résztvevő személyek tehetségéről, sikereiről, odaadó kultúrmunkájukról beszéljünk, szomorúan kell arra gondolnunk, hogy sokan már nem lehetnek közöttünk. Nem mulaszthatjuk el, hogy egyesületünk szokása szerint a bányászhimnusz harangjáték hangjai mellett felállva emlékezzünk rájuk: Ifj. Baán Barna, Baán Jolán, Baán Zoltán, Bachor Lajos, Bánki-Horváth István, Bánkúti Gábor, Bölcsházi Ambrus, Budai Géza, Cserba Gyula, Éliás János, Futó Jenő, Gazda Gizella, Hank János, Jablonovszki Ferenc, Kazda Mária, Konyicska Kálmán, Kőhalmi Zoltán, László Margit, Matula Emil, Mohilla István, Molnár István, Nagy József, Id. Ónodi László, Sátor Sándor, Somorjai Antal, Stubnya Margit, Stubnya István, Szedelényi Cecília, Szedelényi Iván, Szvetlik István, Tomka Ferenc és Zudla Pál. Visszatérve a volt és jelen életbe, először rendezőinket említsük. Kilencük közül néhányan csak egy-két darabot rendeztek, de az indító Bánkúti Gábor mellett már párhuzamosan is jelentős szerepet vitt, később oroszlánrészt vállalt Zádor Imre. Tőle szinte a stafétabotot vette át testvére Zudla Pál, aki 1951-től 1962-ig az együttes minden tekintetben meghatározó vezetőjévé vált. Nagy reményekkel és bizakodással adta át feladatát Hornung Antalnak, akinek sajnos már csak két évi rendezői és színészi siker jutott ezen a színpadon osztályrészül, hiszen Pereces sorsával együtt a színjátszás sorsa is megpecsételődött. A vendégrendezők közül is feltétlenül meg kell valakit említenünk: Zóni Lászlót, aki néhány rendezése mellett sok éven át segített a díszletezésben és a mostani megemlékezés előkészítő megbeszélésein is nagy szeretettel vett részt. A karmesterek sorát az első években Mohilla István kezdte meg, majd Hajmann László folytatta a háborúig. Utána Pogány Sándor következett 1953-ig. Már ebben az időszakban is Matherni Géza vezényelt néhány darabot, de 1954-től 1960-ig ő állt a zenekar élén. Vele kapcsolatban azt is nagy megbecsüléssel kell elmondani, hogy zeneszerzőként is öregbítette a perecesi kultúra hírnevét. Különösen nagy sikere volt a Hófehérke című gyermekdarabjának, melyet 25 alkalommal játszottak a szabadtéri színpadon, teremben, több településen, sőt a miskolci rádióban is. Az utolsó években Mentényi Ernő vezényelte a perecesi színjátszás „hattyúdalait". Erre az időre estek például a „Leányvásár", a „Tavaszi hangok", a „Cigánybáró" nagysikerű előadásai is. Róla