Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)

Magyar András: A perecesi „Bányamécs" Dal- és Műkedvelő Egylet olvasókörének története

teljesítem tehát, amidőn neki ez alkalommal és ezen helyről az egylet nevében köszönetet mondok."

3 Hogy ez az elismerés nem pusztán udvariasság volt az elnök részéről, bizonyítja Lauday János korábbi tevékenysége is. Már előbb a „kultúra lámpásának" nevezték a perecesi bányászok. Akik közelebbről ismerték, tudták róla, milyen nehéz körülmények között végzi fontos művelődésszervező és kulturális nevelő munkáját. Hogy mennyire fontosnak tartotta az alsóbb, elnyomott néprétegek műveltségi szintjének emelését, s ez ügyben kifejtett áldozatos tevékenységét és határtalan lelkesedését életrajza is példázza. 1872. február 29-én született Békésgyulán. A kilencgyermekes családnak ő volt a legfiatalabb tagja. Még karon ülő gyermek, amikor a nagy kolerajárvány elviszi édesapját és két testvérét. Özvegyen maradt édesanyja a hét gyermek eltartása mellett is vállalja a taníttatását. Gimnáziumba Békésgyulán jár, tanítói oklevelét Zilahon szerzi meg. Diplomája megszerzése után a pesti színiiskolában növendékeket tanít. Mint színész is elismerésre méltó eredményeket ér el. A Nemzeti Színházban többször szerepel együtt Jászai Marival, a nagy magyar tragikával. Sikeresebb színházi szereplései a Velencei kalmárban Shylock, a Bánk bánban pedig Petur alakítása. Megromlott egészsége miatt azonban kénytelen Pestet otthagyni. Visszamegy szülőföldjére, az alföldi Gyulaváriba. 1897-től 1900-ig a Békés, Bihar és Arad megyék találkozásánál fekvő 24.000 holdas Almási-uradalom iskolájában tanít. Tanítványai egyszerű béres- és zsellérszülők tanyai gyermekei, akik nemcsak várost nem láttak, de még falut is alig. „A templomtornyokat is csak messziről — egy csillagnak látták. Ezeknek a kis embereknek értelme egy üres tiszta fehér lap volt és én boldog voltam, hogy erre a tiszta fehér lapra a tudás alapjait én írhattam fel. A tanév végén örömmel vártam a vizsga idejét, midőn a munkámat a tanfelügyelő jelenlétében mutattam be. Nagy dicséretet is kaptam érte, csupán az intéző gazdatiszt jelentette ki nekem, hogy ő nem barátja annak, hogy a paraszt sokat tudjon, hiszen most is nehéz vele bírni, hogy tud ő majd parancsolni ezeknek. Hamarosan be kellett látnom, hogy nem maradhatok itt sokáig."

4 3 Poljak Mór elnöki megnyitója, 1907. 4 Lauday János közgyűlésen mondott beszédéből, 1933.