Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)

Magyar András: A perecesi „Bányamécs" Dal- és Műkedvelő Egylet olvasókörének története

1900-ban a vasgyári iskola gondnoksága meghívja az akkor még Diósgyőr-Vasgyárhoz tartozó bányatelepre. A meghívást elfogadja és még ez év november 11-én Perecesre költözik. A paraszti és földmunkás nyomor után megismeri a bányászok nehéz helyzetét és szörnyű munkakörülményeit. Később erre így emlékszik vissza: „Mint alföldi embernek teljesen új és szokatlan volt a környezet. Döbbenetes, hogy az emberek a föld alatt nem 8, hanem 12-16, sőt sokszor 24 órát is dolgoznak megszakítás nélkül."

5 Ezzel kapcsolatban már az 1903-ban tartott országos bányászértekezleten is sok hozzászólás elhangzott, „...nálunk a felvigyázók mindig a munkások háta mögött vannak és hajtják őket, pedig így is teljes megerőltetéssel dolgoznak. Hogy egy családos fenntarthassa magát, reggeltől éjfélig kell dolgozni, robotmunkát végezni."

6 A perecesi munkások száma ebben az időszakban 600 fő, évi széntermelésük 300.000 tonna. Még ünnepnapokon is dolgoztak, csak karácsonykor, húsvétkor és pünkösdkor szünetelt a termelés. „Úgy éreztem itt Perecesen magam, mintha egy sivatagba kerültem volna, ahol sem a testnek, sem pedig a léleknek nincs semmi oázisa, egy kis patak, ahol az ember felüdülhetne és valami szebb, nemesebb szórakozást találhatna, hiszen az ős Rima népe sem elégedett meg azzal a kenyérrel, amellyel a gyomrát megtömte kultúrára vágyott! Ekkor határoztam el, hogy nekem is tenni kell itt valamit."

7 Bekapcsolódik a vasgyár kulturális életébe. Elvállalja és 1902től 1906-ig ellátja a vas- és acélgyári alkalmazottak olvasókörénél a színi rendezői tisztséget. A „Jószerencse" színjátszóival is nagy sikerű előadásokat rendez a munkásétteremben. 1903. április 12én operaelőadást szervez. Puccini Pillangókisasszonyát állítja színpadra. 1903-ban létrehozza a perecesi dalárdát, amelyből 1909-ben megalakul a dalkör. Még ugyanez év október 23-án nagyszabású műsoros estet rendez a kassai Rákóczi-szoboralap javára - szintén a munkásétteremben. Ezt követően 1906. és 1933. között (ekkor vonul nyugdíjba) egymás után szervezi meg a különböző perecesi kulturális intézményeket. Ezek közül ismertebbek: az olvasókör, a mozi, a sportegyesület, a zenekar s több műkedvelő csoport. A bánya vezetői támogatják ugyan munkáját, de - amint ez a közgyűlési beszámolókból is kiderül — nem jósolnak nagy jövőt az általa 5 Lauday János a „Bányamécs" 30 éves jubileumán mondott beszédéből, 1937. 6 Lehoczky Alfréd: A borsodi szénbányászat története Miskolc, 1965. II. k. 101. p. 7 Lauday János jegyzetei (kézirat).