Dobrossy István - Viga Gyula (szerk.): A pálosok építészeti és művelődéstörténeti emlékei Borsodban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 8. (Miskolc, 2000)

Joó Tibor: A pálos kolostorok építéstörténeti, gazdaság- és művelődéstörténeti jelentősége

esztergomi hercegprímás gr. Esterházy Imre is, aki a kor legnagyobb szobrászát - Georg Raphael Donnert (1693-1741) - foglalkoztatta Pozsony és környéke templomaiban. Donner igen erős hatást gyakorolt munkáival a hazai szobrászatra; 12 évig volt műhelye Pozsonyban. Folytathatnánk a példálózást és az összefüggések keresését, de kapcsolódni kell az igen kvalitásos pálos stallumok, templomi padok, szószékek stb. kérdéséhez, hiszen a pálos rend fafaragó műhelyeinek, kiváló laikus művészeinek a tevékenysége már szélesebb körben ismert, közvetlenebb hatást gyakorolt és gyakorol ma is. Már a középkorban még a kisebb szerzetes rendházakban is megtalálhatók voltak a szabóműhelyek mellett az asztalos barátok műhelyei. Az egyházi berendezések közül a refektóriumok, sekrestyék, gyógyszertárak berendezését, valamint a templompadokat, továbbá a könyvtárakban már művészibb kidolgozással végzett díszített munkatárgyakat általában ők készítették. Ezek a kolostori műhelyek már a középkor végén konkuráltak néha a világiakkal. A pálosok laikus testvéreikkel dolgoztattak a rendházukhoz tartozó és ennek területén álló műnelyekben. Gyakran cserélték is őket az egyes kolostorok között, s így az egyes házakban ugyan megmaradtak a műhelyek, tagjaik azonban változtak. Ezek az asztalos-ács; fafaragó, képfaragó, vagy faszobrász testvérek azután tölgyfából, kőris-hárs- és diófából csodálatos műalkotásokat és használati tárgyakat hoztak létre és az egyházi architektúrák teológiai mondanivalójának közlése egyre inkább az ő feladatuk lett.

102 Ezeknek a műhelyeknek a hagyományos szervezeti rendszere játszotta a főszerepet abban, hogy a szerzetesrendek műhelyeiben tevékenykedő laikus testvérek - ugyanúgy, mint a céhek - a régi technikának, stílusnak és ikonográfiájának a leghűségesebb őrzői maradtak. Gyakran megtörtént, hogy régi kegy szobrokat, körmeneti kereszteket, Piéta csoportokat megújítottak, vagy tudatosan régebbi stílusban készítettek el. Kölcsönhatás volt a műhelyek között, de a magyar pálosrend fafaragó asztalosainak, műhelyeinek tevékenysége hatott a városok polgári mestereire is. A pálos faragások mestereiről Gyéressy Béla által írt hézagpótló és igen értékes anyagot szolgáltató fontos tanulmányt 1973-ban publikál102 Baranyai/ Béláné: Mesterek és műhelyek az Északkelet-magyarországi barokk szobrászatban. Különlenyomat az Akadémiai Kiadó által 1975.-ben kiadott Ars Hungaricából. 384.