Dobrossy István - Viga Gyula (szerk.): A pálosok építészeti és művelődéstörténeti emlékei Borsodban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 8. (Miskolc, 2000)
Joó Tibor: Adalékok a sátoraljaújhelyi volt pálos-piarista templom, kolostor és berendezései történetéhez
A felírás által körülvett mezőiben pajzs van és ebben, valamint efölött hátulsó lábaira támaszkodó és első jobb lábával nyílvesszőt tartó oroszlán. A felső rész szintén gazdagon díszített. Közepén a bold. Szűznek angyalokkal körülvett képét, s csigavonalszerű párkányzata felett, kezében kardot tartó angyalszobrot láthatunk. Hogy az oltár szintén a XVII. században készült, az a rajta levő említett felírás, amely kétségkívül megújításra vonatkozik, nyílván igazolja." A Visegrádi-idézethez több észrevételt tudunk és kell fűzni: Tudjuk, hogy a két páncélba öltözött szobor Szent Lászlót ábrázolja. Azt is tudjuk, hogy a kardot tartó angyalszobor Szent Mihály arkangyal szobra, de azt is joggal mondhatjuk, hogy a hivatkozott és kétségkívül megújítást kifejező tábla nem erre a főoltárra, hanem más oltárra, mégpedig minden valószínűség szerint az 1743-ban lebontott régi Szentháromság kápolna oltárára vonatkozik! Az „ad laudem et glóriám Sanctissimae Trinitatis" nyilvánvalóan nem a főoltár azon korabeli tituláris szentjével - Szent Egyeddel - kapcsolatos, hanem a Szentháromság kápolna oltárára vonatkozó ajánlás. A főoltár 1721-re készül el, nyilvánvalóan nem kellett 1729-ben megújítani! A látható változtatásoknak, szoborcseréknek sok sajátos következménye is van, s számos téves következtetést váltottak ki. így például Rados Jenő a Magyar oltárok 67 című alapvető művében eleve Mária oltárnak, 1729-ben készültnek minősíti és szerinte minden részletében helyi munka alkotása. Hoffman Edit „A felajánlás a Szent István ábrázolásokon" című tanulmányában 68 ugyancsak elfogadja a főoltár 1729. évi készítési időpontját, és az oltárt a Szűz Máriának, Magyarország Patrónájának való felajánlás jegyében komponáltnak minősíti, s Szent István és Szent László felajánlását az oltáron betöltött szerepét domborítja ki. 69 67 Rados Jenő: Magyar oltárok. Bp. 1938. 66. CV. tábla jegyzetei. 68 Emlékkönyv Lyka Károly hetvenötödik születésnapjára. Bp. 1944. 179. 69 Emlékkönyv Lyka Károly hetvenötödik születésnapjára. Bp. 1944.182. Hoffman Edit: „A felajánlás a szent István ábrázolásokon" c. tanulmányában: „Szent István a felajánlás mozdulatával fordul a régi oltárszekrényben lévő Mária szobor felé" „Szent László nem fegyvereit ajánlja fel Máriának, hanem egy koronát. Persze nagy szerepe van itten a szimmetriának is, mert az csak olyankor fordul elő, mikor szobra a Szent Istvánénak párdarabja. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy akkor sem, a jellegzetes magyar szent korona fekszik Szent László párnáján, mert ezt valóban csak Szent István ajánlhatja fel, s evvel kifejezésre jut a felajánlás és az oltalomba ajánlás közötti nagy különbség. Példa erre a sátoraljaújhelyi piarista templom már említett főoltára 1729-ből és a kassai szeminárium, azelőtt Ferences templom egyik kápolnájának oltára 1880 körül."
