Dobrossy István - Viga Gyula (szerk.): A pálosok építészeti és művelődéstörténeti emlékei Borsodban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 8. (Miskolc, 2000)
Joó Tibor: Adalékok a sátoraljaújhelyi volt pálos-piarista templom, kolostor és berendezései történetéhez
építtetés esetén is - maguk végezték, irányították, illetve állandóan ellenőrizték. Ennek módja lehetet akár az, amit Zolnay László állít 48 : „budaszentlőrinci építőmesterek segédkeztek az ország mintegy száz pálos kolostorának építésében, bővítésében"; akár az, hogy egy-egy vikariátuson belül ment a vikárius, vagy perjel utasítására a templom-építésben járatos, az instrukciókat ismerő kőfaragó, vagy építőmester az építkezések irányítására, azoknál való közreműködésre. Az építkezések központi irányításának ellentmond viszont a pálos építkezések nagy időbeli és számos formai eltérése. A pálos templomok hajója (különösen az átépítésük előtt korán elpusztult kolostoroknál pl.: Szentlélek, Martonyi, Gönc stb. kolostoránál - igazolható ez) rövid, mert nem lelkipásztori céllal, hanem szerzetesliturgia számára épült, a pálosok működésük első két évszázada lényegében az önmagukkal való foglalkozás jegyében telt el. Csak 1401-ben kapták IX. Bonifác pápától a „facultatem studendi"-t (később XIII. Gergelytől a felső oktatásra is jogosultságot nyertek), s 1417-ben engedte meg V. Márton, hogy a pálosok nyilvános szentbeszédeket tarthassanak templomaikban és hogy világiak gyónását is meghallgathassák. A nyújtott, több boltszakaszos, presbitériummal meghosszabbított szentélyben helyezkedett el konventmiséken a szerzetesközösség. Sátoraljaújhely, Márianosztra, Nagyvázsony stb. templom alaprajza a XIV. századba hajó ferences minta rokona. Még a pálosok országos, sőt nemzetközi főkolostora szerepét betöltő budaszentlőrinci kolostor ásatásai is azt bizonyítják, hogy az ország legnagyobb kolostorának minősített kolostortelepüléshez sem tartozott - az ismételten növelt átépítés után is - csak egy 50 méter körüli hosszúságú templom. A pálosoknál a hajó tagozása a korai időszakban elmaradt. Többhajós templom csak elvétve (Csatka, Tüskevár) és csakis átépítés utáni állapotban fordult elő. Ez is összefügg a templom eredetileg tervezett (csak szerzetesliturgiára szolgáló) céljaival. Az a körülmény, hogy a sátoraljaújhelyi kolostortelepülés használata - néhány viszonylag kisebb (XVI. sz. közepi, XVII. sz. elejei és a XVIII. század végi) megszakításoktól eltekintve hét évszázadon át folyamatos volt, egyik biztosítéka maradt a viszonylag kevés alaprajzi változtatás melletti fenntartásnak (hiszen funkcióváltozás csak a 48 Zolnay László: Magyarország legnagyobb kolostorromjai a budai helyekben Budapest c. folyóirat 1971. évi májusi száma 36.
