Dobrossy István - Viga Gyula (szerk.): A pálosok építészeti és művelődéstörténeti emlékei Borsodban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 8. (Miskolc, 2000)
Joó Tibor: Adalékok a sátoraljaújhelyi volt pálos-piarista templom, kolostor és berendezései történetéhez
- a Pilis barlangjaiban, majd Pilisszentkereszten - is csak 1250-ben jött létre; viszonyt mindenesetre tény, hogy a legkorábban megalakult pálos kolostorok közé (Patacs, Pilisszentkereszt, Pilis, Újhely, Bakony, Hidegkút, Badacsony, Örményes, Elek, Nagyszakácsi, Zala, Bajcs, Pilisszentlélek) tartozik. Hazánkban a XIII. század közepén, a tatárdúlás után, a lakosságot ért borzalmas csapások és fenyegető' veszélyek nyomán, erősödött a hitélet is. A pilisi hegyek barlangjaiban lakó remetéket Özséb esztergomi kanonok összegyűjtötte és 1246-ban a pilisszántói völgy hármas barlangjába vonult, majd 1250-ben az egykori Szántó mellett - a mai Pilisszentkereszten -, saját vagyonából a Szent Kereszt tiszteletére szerény kolostort és templomot épített. 1262-ben pápai jóváhagyást nyert az új rend, az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend és a „Sacer et Candidus ordo sancti Pauli primi eremitae" nevet kapta. Ideiglenes szabályokat Bertalan pécsi püspöktől kaptak, Pál veszprémi püspök szigorúbb regulákat szabott meg számukra, de azokat Pilisszentkereszten enyhítették. A rendi szabályokat 1309-ben Gentilis bíbornok, a teljhatalmú pápai követ hagyta jóvá és ezután már rendszeresen használta a rend a pálos nevet. A XIV. század elejéig az alapító kolostor, illetve annak titulusa nyomán a Szent Kereszt remetéinek hívták őket, de általános volt az ágostonos remete név használata is, mivel első institúciójukat szent Ágoston szabályai képezték - IV. Orbán pápa így ígért megerősítést - a saját regulák jóváhagyásáig. Ennek következménye az, hogy a XIII. században és a XIV. század első felében sok - nem vitathatóan - pálos kolostort ágostonos kolostornak tekintettek, s az ott élő remetéket ágostonos remetéknek, vagy a Szent Kereszt remetéinek nevezték. 5 A rend egyszerűsége, tiszta szelleme, anachoretikus jellege vonzotta a szerzetesi életre jelentkezőket és 1330-ban - tehát alig 80 évvel az alapításuk után - már hat provinciájuk volt hazánkban, s a XVI. század elején többszáz kolostoruk virágzott Magyarország, Lengyel4 A kassai százéves egyházmegye történeti névtára és évkönyve. Kassa, 1904.1. 696-700. 5 Például: A Krisztus szent testének tiszteletére alapított diósgyőri monostorra vonatkozó 1304. ápr. 5-i oklevél is az ágostonosrendieket szerepelteti. Anjou-kori Okmánytár I. 76-77. oldalakon, LXX. „...ecclesie in honore sancti corporis Christi fundate prope finem ville Gyous Geur existentis in qua fratres heremitharum sancte crucis ordinis sancti augustini de herema deo militantes abitant, quandam piscinam nostram..."
