Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - Az Anjouk kora - történelmi kitekintés Diósgyőrből

Ebben az évben másodszor indult a havasalföldi vajda ellen. Kezdeti sikerei után elbizakodva seregével a „vlachok" kelepcébe csalták, „...a meredek fal miatt egyik oldalon sem tudtak felkapaszkodni az út partjaira a vlachok ellenében, tovább sem haladhattak, a menekülésre sem volt módjuk az ott elhelyezett akadályok miatt: egészen olyanok voltak, mint a hálóban megfogott halak. Hullottak az ifjak és öregek, főemberek és hatalmasok válogatás nélkül. Péntektől hétfőig tartott ez a nyomorúságos állapot ...Itt esett el három prépost: tudniillik András mester, az albai egyház prépostja, nagyon tiszteletre méltó férfiú, a királyi felség alkancellárja: a király pecsétjével együtt pusztult el... meg András sarusi plébános és Péter testvér a prédikátorok rendjéből, ez a becsületes férfi - kiitták a halál átkos poharát, mert koponyájukba irgalmatlanul facövekeket vertek. " A harc itt a Déli-Kárpátokon túl nem a lovagi szabályok szerint folyt, itt már akkor is egy másik világ játékszabályai uralkodtak... de lovagi tettet hajtott végre az ifjú Héder nembeli Dezső: magára vette a király címeres ruháját és fegyvereit, „őtpedig kegyetlenül megölték, mert azt hitték, ő a király. Maga a király kevesedmagával csak nehezen menekült meg, néhány hívének védelme alatt. Úgy álltak körülötte mint a kőfal... "

n Ezekben az években vesztette el a dalmát tengerpart városait is, melyek most ismét Velencéhez pártoltak, Magyarország régi határait azonban maradéktalanul biztosította, sőt tágította a külpolitikai látóhatárt. Örökösödési szerződést kötött sógorával, a gyermektelen Kázmér lengyel királlyal, valamelyik fia javára. Diósgyőrt az 1330-as évek elején adta Károly Róbert a királynénak A visegrádi királyi palotából az út Lengyelország felé északra a Garam, északkeletre a Sajó völgyében vezetett. Buda és Krakkó között félúton egyfelől Zólyom, másfelől Diósgyőr volt az összekötő állomás. Ekkor kezdték először használni a „Diós" jelzőt is az oklevelekben. Maga a diófa őshonos volt a Kárpát-medencében, bizonyos területeken pedig az Árpád-korban különösen megnőtt a dióligetek száma, így valószínűleg a vár körül is. A „dió" szó már a pécsváradi alapítólevélben szerepelt, a latin szöveg közé ékelődve, „gyos" alakban. A vár 1319-es említése, és a Nagy Lajos alatti építkezések befejezése között közel 50 év telt el. A szabályos belsőtornyos, zárt udvaros, teljesen új rendszerű vár egységes építészeti elvek szerint készült, stílusa töretlen. Miután építésekor a régi nemzetségi várat egészen az udvar szintjéig visszabontották, régészeti módszerekkel sem deríthető ki, hogy voltak-e az Ernye várnak Károly Róbert, illetve a királyné, Lokietek Erzsébet által át- vagy hozzáépített részletei. A későbbiekben tudunk a királyné budai építkezésein Képes Krónika 209.