Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)
Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - Az Anjouk kora - történelmi kitekintés Diósgyőrből
is működő építőműhelyéről, a királyné nagy kedvvel végrehajtott építkezéseiről. Elképzelhető, hogy a királynéi váron is történtek változtatások, mielőtt fia ide álmodta reprezentatív palotáját. Kik lehettek azok, akik összefogták és irányították a segédmunkát végző jobbágyokat, akik a szakmunkát végezték, kik voltak a régi várak névtelenségbe burkolózó építőmesterei? Oklevelek néha megőrizték nevüket, nagyon ritka azonban, amikor a mestert valamelyik müvével azonosítani tudjuk. Előfordul, hogy egy oszlopfőn, zárókövön megörökítette saját képmását az építőmester, ekkor azonban a nevet nem tudjuk a képmáshoz hozzárendelni. Legfeljebb az épületek faragott kvádereire véste rá a maga, vagy építőpáholyának mesterjegyét, melynek a saját korában hallatlan információs értéke volt: pontosan közölte, kik és mikor építették az illető épületet. A nagyobb építkezéseket egész Európában vándorló építőpáholyok végezték. A nagyobb munkákat rendszerint a legfőbb mester vállalta föl, aki ettől fogva az építkezés minden gondját vállaira vette. Maga szemelte ki a szükséges fa- és kőanyagot, ő gondoskodott az építkezés minden járulékos berendezéséről, eszközéről, anyagáról is. Kőbányát és erdőt vett vagy bérelt, kitermeltette a kőanyagot (Budaszentlőrincen a kőbányászást kezdetben maguk a pálosok végezték) téglát készíttetett vagy vásárolt, gondoskodott az épület állványzatához és a fedélszék megépítéséhez szükséges boronafákról. Az ő feladata volt a kitermelt kő és az összes építőanyag helyszínre szállíttatása, a falazáshoz szükséges kötőanyag, mész, homok, kavics megszerzése. A kőanyagot már a bányában „megnagyolták", de csak a helyszínen faragták meg. A kőfaragók számára is kellett a helyszínen valamiféle ideiglenes épületet emelni, ahol dolgozhattak. A hatalmas építészeti elemeket, a kvádereket és az épületfaragványokat emelőkkel, kötelekkel, csigákkal húzták a magasba. A Képes Krónika őrizte meg az első építkezés-ábrázolást, a nagyváradi székesegyház építésének jelenetében. A képen valamiféle domb, földhányás(?) és lombos fák mellett épül a templom, a falakon egy mester vakolókanállal a kezében dolgozik, előtte fa tartóállványon egy kerek tálban valószínűleg habarcs látható. A magasból cölöp tartotta csigás kötélszerkezeten ereszkedik éppen lefelé egy nagy kő, melyet vas fogó tart szorosan. A Nagy Lajos kori diósgyőri vár építőmestereiről keveset tudunk. Az egyetlen okleveles adat 1379-ben kelt, ebben a várról a kolostorépítésről, valamint Ambrus mesterről esik szó, akit a király ekkor Eperjesre küld a város falainak építéséhez. Tehát valószínűleg eddig a dátumig Ambrus mester Diósgyőrben dolgozott. 33 Felmerülnek még mesteremberek nevei az ismeretlenségből: 1374-ben említi „kőfaragónk" címmel a király János mestert, 33 CD IX. 5. Rész, 254.1.