Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)
Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - A királynék kertje
szó. Ezekkel, a Nyugat-Európában oly divatos, és szerencsés körülmények között meg is maradt képregény-szerü kárpitokkal kapcsolatban van László Gyulának egy érdekes elmélete. Véleménye szerint nálunk is léteztek hasonló darabok, meglétük bizonyítékaként a Szent László legenda jelenetsorait említi, valamint azt a tényt, hogy a sző szavunk a szőnyeggel kapcsolatos, nem pedig a csomóz ige. Az Anjou-kor kárpitjai arannyal, ezüsttel és színes selyemmel szövött, keleti hatás alatt Bizáncban előállított, és Itáliában is meghonosodott darabok. A XIV. században az olasz selyemszövés központjai, Lucca és Szicília még mindig bizánci modorban dolgozott, az Anjouk kapcsolatai révén könnyen juthattak ezek a darabok Magyarországra. 128 A királyi vár termeinek és családiasabb hangulatú szobáinak berendezéséről csak közvetett adataink vannak. Ebben az esetben az oly sok fontos adatot szolgáltató Képes Krónikára nem nagyon számíthatunk: a miniatúrákon ábrázolt bútorok mintha kőből lennének, szinte az ábrázolt épületek részének tűnnek. Földre helyezett, takarókkal borított ágyakat látunk, esetleg magasabb, hasáb formájú emelvényeket, melyekre lépcsőn lehet feljutni. Ilyen ágyon született a Képes Krónika ábrázolása szerint Szent István, mely ágy két oszlop közé függesztett, arannyal átszőtt függöny előtt állt. Az Almos herceg elfogatását megjelentő képen már mindkét rövidebb végén támlával ellátott ágyat látunk, hasonló bútordarabok szerepelnek a XIV. század végi, XV. századi oltárképeken. Az asztal, mint már említettük, nem képviselt különösebb értéket, elképzelhető, hogy csak az étkezésekhez állították föl, majd szét is szedték, innen származhat asztalt bont kifejezésünk. Maga az asztal szó szláv eredetű, első előfordulása 1293-ból ismert, oztol formában. 1354-ben Kysaztal, 1395-ben pedig Menssa: asstal formában említik okleveleink. Az Iparművészeti Múzeum őrzi legkorábbi asztalunkat, a XV. századból. Bölcsős asztalnak nevezték ezt a típust, mivel alsó tároló része bölcső formájú volt. A gótika korszakának legfontosabb bútordarabja azonban a láda volt. Az első vályúládák még munkaeszközök híján égetéssel, fejszével és kaparó eszközzel készültek, a XIV. századból fennmaradt néhány vaspántokkal és szegecsekkel megerősített példányuk. 129 Ebben tartották az értékeket, de ülőalkalmatosságként is szolgáltak. Kottanner Ilona 1440 körül keletkezett naplójában azt irt, hogy a ládában tartották a koronát, de a láda tetején lévő kék bársonypárnák jelzik másik funkcióját is. A ládavasalásokhoz hasonló díszítő elemek szerepelhettek a fa ajtókon is. Nagy Lajos korából két kovácsoltvassal gazdagon díszített, művészi kiképzésű ajtó is ránk maradt. Egyik a leleszi prépostság, a másik a rudabányai templom ajtaja volt, utóbbi a Herman Ottó Múzeum gyűjteményében látható. Keresztpántjai által alkotott 55 mezejét a betűkön kívül címerpajzsok, siVoitP., 1993.66.1 Uo. 63, 64.1.
