Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - A királynék kertje

sakdíszek, köztük Nagy Lajos struccos címere, szimbolikus állatalakok díszítik. Hasonló ajtó Diósgyőrben is állhatott, mert a régebbi ásatások során hasonló kovácsoltvas betűk kerültek elő.

130 Nagy Lajos trónszékét részletesen ábrázolta a Képes Krónika festője. Építészeti elemekkel gazdagon tarkított, láda formájú királyi szék, melyet legtöbbször márványosra festetten jelenik meg, utalva ezzel eredeti anyagára. A kor oltár- és táblaképein előfordulnak ácsolt lócák, terpesztett lábú, kerek és négyzetes ülőlapú székek, három és négylábú kivitelben egyaránt. A magas székek tartozékai voltak a kis lábzsámolyok, és a bojtos, rojtos, díszes párnák sokasága. Az ülőbútorok között különleges helyet foglal el egy egyházi eredetű széktípus, a stallum. A trónus és az olvasó imazsámoly egyesítéséből keletkezett, felcsapható ülőlapú stallumok magas háttámlája a legtöbb esetben intarziával, vagy faragással díszített. A diósgyőri várból kerülhetett az avasi református templomba az az intarziadíszes, XV. századra keltezhető templomi ülőpad, melynek Anjou liliomos zászlót tartó oroszlánját a Velencével való kapcsolatoknál megemlítettük. Elgondolkoztató, hogy a vár kápolnájában még 1776-ban miséztek, csak ekkor vitték át a diósgyőri új templomba az egyházi felszereléseket. A reneszánsz stallum ismeretlen időben került az avasi templomba. A Nyugat-Európában oly divatos beépített bútorok, amikor pl. az ágy külön ajtón át megközelíthető fülke volt, nálunk nem terjedtek el. Adott viszont a középkori Magyarország a saját művészetéből, magyar ácsok és asztalosok dolgoztak külföldön, így az 1330-as években Liège-ben. Az ácsok és az asztalosok szétválasztása kezdetben nehézségbe ütközik, a carpentarius kifejezés nem egyértelmű. Ismert Lippai Pál neve, aki Károly Róbert ács- vagy asztalosmestere volt, de valószínűleg ő az, akit még 1348-ban, Nagy Lajos korában is említenek Pál mesterként. Az ácsok nem csak a tetőszerkezeteket késztették, hanem a középkori termek díszesen faragott és festett gerendamennyezetei is az ő kezük munkái voltak, hasonlóképpen a gazdagabb kiképzésű kapuk és ajtók is. Három magyar mester dolgozott az Avignonból Rómába visszatérő pápa palotájának építésén: Andreas Ungarius, Johannes de Ungaria, és Michael le Ungre. Ha a magyar munkaerő keresett volt a külföldi építkezéseken, akkor a hazai bútor-és asztalosmüvesség sem lehetett elmaradottabb, mint azt a pápai palota egyes termeiben ma is látható remekművek mutatják. Mátyás király Budán tartott esküvőjének egykorú leírása már a reneszánsz pompáját jelenti meg: Az ebédlőterem nagyszerű palotacsarnok volt, királyi fényűzéshez méltó, arannyal átszőtt, ritkaságszámba menő vörös függönyeivel, amelyeket Dercsényi D., 1990. 161.1.