Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - In armis militaribus

a hölgyekkel szemben kiemelkedően udvarias, nagyvonalú és gáláns. A húsvér emberek számára mindez sokszor teljesíthetetlen volt, mégis megszületett a középkori embereket lelkesítő álom, a hősköltemények „álomlovagjai"-nak alakja: Artúr király, Roland lovag, Magyarországon Szent László, a lovagkirály testesítette meg az eszményképet. Megjelenik a lovagi költészetben egy új életérzés, az életöröm, a zene, a szerelem, a szépség élvezése. Maga a szépségideál is a lovagi értékrendet tükrözi. A szép hölgy ideálképe: kis lábfej, fehér selyemruha arannyal és drágakővel díszítve. Középmagas, karcsú, törékeny test, fehér kéz, hosszú ujjak, kerek nyak és dekoltázs, nem hosszú, enyhén hajlott orr, barna sólyomszem, barna szemöldök, fehér homlok, arany haj, rajta drágakövesgyöngyös szalag. Vagyis színek, kincsek, törékeny finomság, mindaz, amire a középkori lovag vágyik. A magyar nemesség esztétikai igényei ebben az időben még kimerültek az anyagi javak gyűjtésében, ezek felhalmozásában. Nagy Lajos itáliai hadjáratai, a követjárások alkalmával, és a királyi udvarban, elsődlegesen a csillogás, a pompa ragadta meg képzeletüket. A magyarság soha nem vetkőzte le a kissé „barbár" ízlést, a természethez ősidőktől fogva közelebb állt, életmódjuk sok archaikus, keleti vonást őrzött. Magyarországon Károly Róbert korában alakult ki az igazi királyi udvartartás, és az első reprezentatív királyi udvar. A budai polgárokkal való összetűzése után (akik nem őt, hanem Vencelt támogatták a koronáért folyó harcban) a „hűtlen város" soha nem állt közel a király szívéhez. Első udvartartását, biztonsági okokból is, a bárók végső legyőzéséig Temesvárott rendezte be. Az 1320-as években szerezte meg Csák Mátétól Visegrád várát, melyet IV. Béla építtetett, és amely egy 1258-ban kelt okmány szerint ekkor már készen állott. Az alsó és a felsővár oltalmában hozta létre Károly Róbert azt az európai színvonalú királyi várpalotát, mely uralkodása alatt az ország központjává vált. A valóságos udvari életről azonban alig van értesülésünk. Ide kívánkoznak az Anjou-kor kutatásával foglalkozó Dercsényi Dezső szavai: „A magyar királyi udvar életét, mint ahogy az egész középkori magyarság életét, bizonyos mértéktartás jellemzi. Nem találunk olyan kisiklásokat, túlhajtásokat, ferdeségeket, amik nyugaton napirenden voltak. Nem tulajdoníthatjuk ezt kizárólag az írott források gyér voltának, hanem okait mélyebben, a magyar lélek realizmusában kell keresnünk. Az udvari életet a kialakult formákon és megkötöttségeken túl a magyar léleknek ez a józansága fékezte és alakította egyéni formákkal." A lovagi felszereléssel és a lovagi hadviselési móddal együtt elterjedtek a lovagi szokások, az életmód és a műveltség bizonyos elemei is. Legerősebben a királyi udvarban, de innen eljutottak, és nem csak a külsőségek főúri környezetbe is. Ezt igazolja a XIV. századi nagyarányú várépítkezés.