Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - A nápolyi hadjáratok

Entire király engedélyt kapjon Szicília uralmára, s ezt esküvéssel megerősítették. "

36 Hatalmas megdöbbenéssel hallotta Lajos király és királyné anyja a hírt, hiszen előző évben alaposan megürült a kincstár, de szétfutottak az adószedők minden vármegyébe, a királyi és a királynéi városokba, és szerte az egész országban hiánytalanul beszedték az említett összeget, melyet megbízható követek útján elküldtek a pápai kincstárba. Küküllei krónikájában sem a király, sem királyné édesanyja nem tud a követek által megajánlott hatalmas összegről. Akadnak azonban kutatók, akik ennek ellenére a pápa megvesztegetésének képtelen ötletét Erzsébet királyné számlájára írják, és azt is felróják neki, hogy itáliai utazásával siettette fia végzetét. Megemlítik, hogy már férje életében próbált beleavatkozni a politikába, majd annak halála után erre többször lehetősége is nyílt, erre az alkalmak mindig katasztrofális eredménnyel végződtek. Több mint szokatlan az özvegy királyné szerepe a magyar királyi udvarban: a középkorban nem volt szokás, hogy az özvegyek növekedjenek hatalmukban. Legtöbbször kolostorba vonultak, vagy váraikban, távol a királyi udvar eseményeitől feledte el őket a történetírás. Szerepét a kormányzásban az sem magyarázza, hogy Lajos még fiatal, tizenhét éves volt megkoronázásakor, mert édesanyja szinte élete végéig jelen volt a politikai életben: a lengyel-magyar perszonálunió létrejöttekor már hetven évesen lett egykori hazája, Lengyelország kormányzója. Feszültségek, zavargások, majd véres események kiváltója lett közismerten erőszakos és zsarnoki természete, a lengyel urak nehezebben viselték, mint magyar főúri környezete, akik szinte reszkettek tőle. Ezt bizonyítja az esztergomi káptalan és az esztergomi polgárok vámfizetési perében 1347-ben hozott ítélet: a kényes ügyben elmarasztalták a királyné által támogatott esztergomiakat, de az ítélethez a következő záradék fűzetett: „Mivel a királyné úrnő nyíltan arra törekszik, hogy az ilyen terhektől a mondott polgárokat megszabadítsa, ha megtörténnék, hogy a mondott polgároknak erről valamilyen oklevelet adnának, megmondjuk, hogy azt az oklevelet nem a jog szerint, vagyis jogosan adtuk, hanem a királynétól való félelmünkben. " Egy másik okleveles utalás szerint 1377-ben a királyi nagypecsét nyomójának előlapját a kancellár, hátlapját azonban az anyakirályné őrizte. Visszatérve az Endre megkoronázása körüli eseményekhez, a pápai udvar, tartva magát az ígérethez, a magyar ügyek legnagyobb pártfogóját, Aymerik bíborost küldte Nápolyba, hogy az ott rendet tegyen és megrendszabályozza az asszonyuralmat. Johanna engedelmeskedve a pápai bullának, elrebegte a hűségesküt, de megaláztatása néhány nap múlva még kevélyebb