Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)
Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - A nápolyi hadjáratok
lépésre sarkallta. „Méltóztassék tudomásul venni megmásíthatatlan szándékomat, hogy tisztelendő férjuramnak a kormányt nem engedem át " írta egyenesen VI. Kelemennek. Az avignoni pápa döntése jellemző: igen is, meg nem is. Koronázzák meg Endrét, hiszen elindult a tömérdek pénz Magyarországról, de végül is Johanna mellett van: Endrét csak mint a királynő férjét koronázzák meg! Aymerik bíboros jelentése szerint a bűn eluralkodott a királyi udvarban: hét férfi és négy nő, a fő bajkeverők eltávolítását javasolja. Már mindenki suttogott az Endre ellen készülő merényletről, a kitűnően informált pápa is kellett hogy tudjon róla. Sőt, maga az édesanya, Erzsébet írta a pápának a merénylet bekövetkezése után: „Mikor Nápolyban tartózkodtam, ott általánosan el volt terjedve, egy előkelő személy, kit most megnevezni nem akarok, értésemre adta és világos jelek is elárulták, hogy fiam meggyilkolását tervezik " Sejtette maga az áldozat is, és őszinte, nyílt egyéniségéből adódóan a maga módján meg is fenyegette azokat, akiken megkoronázása után bosszút akart állni. Egyedül a firenzei Villani-féle krónika 37 említi, ezért kétséges az adat hitelessége: egy lovagi tornán új zászlóval rúgtatott Endre a porondra. Zászlaján az Anjouk címere fölött hóhérbárd és hurok volt látható. Végre kellett tehát hajtani a tervet, mielőtt sor került a koronázásra. Beszélik egynémely források, hogy megpróbálkoztak a méreggel, de vagy erős „magyar" szervezete, vagy az anyjától kapott gyűrű varázsereje védte meg, melynek erejében úgy hittek a merénylők, hogy tőrrel nem is próbálkoztak. Sőt, egy erősen magyarpárti forrás szerint már két ízben adtak be mérget eredménytelenül. Maradt a gyáván, sunyin ölök eszköze, a hurok. A merénylet lefolyását a firenzeni Giacomo Villani jegyezte le, aki „egy Magyar Miklós nevű úrtól, aki egy hitelre méltó és nagy tekintélyű úr" , Endre királyfi nevelőjétől értesült a történtekről. 1345. szeptember 18-én jött el az alkalmas időpont. Vadászatra indult az udvar, mint már annyiszor, Endrét is elkapta a szenvedély, hamar reájuk sötétedett. A terv szerint a királyi pár nem Aversában szállt meg, hanem annak közelében egy kolostorban. A magyar testőröket, Magyar Miklóst és vitézeit azzal az ürüggyel, hogy kevés a szálláshely, a városban tartották. Csak magyar dajkája lesz majd tanúja, bár zárt ajtón keresztül Endre királyfi halálának. Rajta kívül egész környezete részese volt a hónapok óta tervezett összeesküvésnek, melynek bonyolultsága annál inkább szembeötlő, mivel ebben a korban sokkal egyszerűbben volt szokás elintézni a nem kívánatos emberek félreállítását. Éjszaka kopogtak a királyi pár hálószobájának ajtaján, azzal, hogy fontos hír jött Nápolyból. A sötét loggián hat-hét ember vetette magát Endrére, aki keményen küzdött az életéért, és csaknem visszajutott fegyveréért a háA három Villani krónikája. Ford. Rácz Miklós. Bp. 1909.
