Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - Középkori utazások

gondoskodj dicséretéről, mint amilyen gyalázkodással igyekeztél meghurcolására jelen szavaiddal. Mert különben anyám és magam becsületének megvédésére a megtorlás sírást kiváltó ostorával fogunk rád és a tieidre lesújtani, jobban meg akarván oltalmazni magunkat mindenek szeme láttára. " Az ingerült levélváltást követően Európa akkori legerősebb hadserege felvonult a cseh határra, de a két haragos végül megkötötte harc nélkül a békét. Az 1363-as őszi diósgyőri tartózkodások előtt került sor a boszniai bán elleni hadjáratra. Apósa, Kotromanics István után annak fiatal unokaöccse, Tvrtko került a bánság élére, aki bár maga nem követte azokat, tartományaiban engedélyezte a bogumil eretnek tanok követését. A két irányból felvonuló seregek egyik részét maga Nagy Lajos vezette. A hadjárat győzelemmel végződött, de történt egy kellemetlen esemény: „E hadjárat folyamán egy éjszaka az érsek-kancellár úr sátrából egyes ördögfiak alattomban ellopták a király úr hiteles kettős pecsétjét. Bizonyos idő múltával, miképpen kiderült, a tolvajok eladták Besztercén egy aranyművesnek: össze is törték. Ez a véletlenül megtörtént eset azonban nem okozott gondot a királynak. Más hiteles pecsétet készíttetett, átadta az érsek úrnak, a kancellárnak, s ezzel a pecséttel erősíttetett meg minden kiváltságlevelet, azaz okiratot, melyeket az elvesztett pecséttel bocsátott ki. "

Wl Legközelebb, legalábbis a fennmaradt oklevelek tanúsága szerint 1369ben május 7-én és 31-én adott ki oklevelet a király a várban, majd ősszel újra itt rendelkezett szeptember 16-án és október 19-én is. Újra volt mit kipihennie: 1365-ben Stracimir bolgár fejedelem ellen indult, a pápa lovagjaként, aki keresztes hadjáratot hirdetett a balkáni népeknek a római egyházhoz való visszatérítése érdekében. A hadjárat rövid volt és sikeres, nem így az 1368-69-es havasalföldi hadjárat, mely hasonló véráldozatokkal járt, mint 1330-ban atyjáé. A románok Lackfi Miklós erélyi vajda seregét ugyanúgy tőrbe csalták, és javarészt lemészárolták. ,, Miklós vajda a maga seregével erős harc árán átkelt a Jalomica folyón, ahol a valahoktól épített sáncok és erődök voltak. A csatában győzelmet aratott, sokakat megölt, magát a kapitányt megfutamította. De azután vigyázatlanul nyomult előre, torlaszok és sűrű tövisbozótok közé zárva, szűk ösvényre jutott. Az erdőkből és a hegyekről rengeteg valah támadta meg, s megölték serény alvajdájával, Péterrel, valamint Vas Dezsővel és Vörös Péter küküllővári várnaggyal, Székely Péterrel és Lászlóval, ezekkel a harcias férfiakkal és sok más lovaggal, főrangú nemessel együtt. Midőn a magyarok hadinépe ama sereg elől meghátrált és futásnak eredt, ingoványos, mocsaras helyre kerültek, gyepük közé szorultak, s a valahok sokat megöltek közölök, csak néhányan menekültek meg nagy veszedelemmel és poggyászuk " Küküllei János krónikája XXXIII. f.