Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - Középkori utazások

elvesztésével. Miklós vajda holttestét nagy harccal ragadták ki a valahok kezéből. Elhozták Magyarországra, és Esztergomban temették el a Boldogságos Szűz Mária klastromában. " 102 A szerencsétlenül kezdődött háború szerencsésebben folytatódott, bevetették a magyar seregek a speciális vízi járműveket is: Gara Miklós macsói bán, serény és harcias férfiú mellvédekkel és védőtornyokkal felszerelt sajkákon hatalmas erővel vezette át a királyi sereget a Dunán, Lajk vajda harcosainak és íjászainak támadása közepette. Hullott a valahok nyila mint a záporeső. De azután az ellenség megfutott, s eloszlott mint a füst. " 1370-től, amikor a régi örökösödési szerződés értelmében gyermektelenül meghalt nagybátyja után megörökölte a lengyel trónt, hat éven át rendszeresen Diósgyőrben töltötte Lajos király a késő őszt, a karácsonyt és az új évet, ebben az évben az Űrnapját is. Az összeköttetést Krakkóval futárok útján innen könnyebben bonyolíthatta, hiszen félúton feküdt Diósgyőr Buda és Krakkó között. 1370. november 17-én helyezték fejére a lengyel koronát: Lengyelországból egyenesen Diósgyőrbe jött, itt fogadta országa hódolatát, és a külföldi tisztelgő követségeket. Ez lehetett Diósgyőr életében a legnagyobb, legfényesebb ünnep. A krónikaíróktól nem várhatunk segítséget az esemény fölidézéséhez: Küküllei János mindössze ennyit tart fontosnak feljegyezni: „ Továbbá, miután idő múltával meghalt nagybátyja, Kázmér lengyel király, óriási sereggel Lengyelországba ment, ahol nagybátyja után, örökösödés jogán, szerencsésen királlyá koronázták. "

m A Névtelen Minorita nem említi az eseményt. 1370 decemberében soha nem látott létszámú vendégsereget fogadott az addigra már teljesen kiépült várpalota. A király állandó kíséretén kívül, amely a királyi tanács tagjaiból, az udvari lovagokból, az ifjakból és apródokból, a kancelláriából, a királyi kápolna személyzetéből állt (a királyi kápolna papjai mindenhová elkísérték a királyt) valamint mindezek szolgálattevőiből, akik ezt a kíséretet ellátták, a külföldi vendégeket is el kellett szállásolni. Itt volt mindkét királyné, sőt a pár hónapos királylány, Katalin, aki 1370-ben született meg 17 évi házasság után. Mindkét királyné udvartartásának ugyanúgy megvoltak a fő tisztségviselői, lovagjai, papjai és szolgái, mint a királyénak. Az udvartartások négy legfontosabb méltóságviselője, a négy mester: az udvar - vagy ajtónálló, az asztalnok - vagy étekfogó, a pohárnokmester és végül a lovászmester volt. Az udvarmester volt az egész udvar feje, a ceremóniák irányítója. Miután az udvar magába foglalta az udvari lovagokat is, Küküllei János krónikája XXXVIII. f. Uo. XXXVII. f.