Csiffáry Gergely - Porkoláb László: Fazolák Würzburgtól Diósgyőrig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 6. (Miskolc, 1999)

Porkoláb László: Fazola Frigyes a vasműfejlesztő

mék nehezen olvadt, nem volt megfelelő a stájer és karintiai módon való acélgyártáshoz. A gyártási nehézségeket fokozta a csekély vízmennyiség is.

Fazola rájött arra, hogy a barnakőt (mangándioxid) tartalmazó Szt. Péter-bányai vaskő, éppen a nagyobb Mn-tartalom miatt előnyösen hat a fehér törető acélnyersvas előállítására. Újabb elegyet állított össze, amelyben ez az ércfajta nagyobb hányaddal szerepel, s az elegy fizikai állapota is jobb kohójáratot biztosíthat. Az újabb elegy összetétele a következő volt:- Felső-szlánai érc (pörkölt) 35 mázsa- Szt.Péter bánva pörköletlen vasköve 15 mázsa

Adagsúly: 50 mázsa

A kísérlet során öt óra alatt kapott egy mázsa jó acélnyersvasat, s ebből a megdermedés után 90 font feldolgozásra alkalmas tömeget vágtak ki, amiből kévéléshez való nyers rudakat kovácsoltak. A kévéit acél gyártását a nemrégen épített 5. sz. frisstűznél kísérletezte ki.31

Vashámor belseje (XIX. század eleje)

Fazola mint elméletileg is képzett kohász, nem elégedett meg a mesterfogások elsajátításával, hanem az acélgyártási eljárásnak mindjárt részletes műszaki-gazdasági elemzését is elvégezte. Kimutatást állított össze az acélgyártás nyersanyagszükségletéről és az önköltség alakulásáról is. A 100 font alapanyag két forint 15 kr-ba kerül, a belőle készült 90 font nyersacél munkabére egy forint 21 kr, ugyanakkor a művelethez szűk31 Fazola Frigyes 1802-ben a mai Hámorban állította fel az ötödik frissítő tűzhelyet, ami által a hámorok kapacitása tovább nőtt, és azok most már 10 ezer mázsánál is több nyersvasat is képesek voltak feldolgozni. (Remport Z. 1995. 137.)

136