Csiffáry Gergely - Porkoláb László: Fazolák Würzburgtól Diósgyőrig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 6. (Miskolc, 1999)
Porkoláb László: Fazola Henrik a vasműalapító
Mária Terézia ekkor elhatározza, hogy megszerzi Fazola részvényeit, mert így birtokba veheti a diósgyőri vas háromnegyed részét. Ezért nemcsak a munkabérek terheiben való részvételét tagadta meg, hanem az erdő- és területhasználati díjak fizetését is, amelyeket pedig a diósgyőri uradalom és a pozsonyi magyar kamara jogosan és egyre sürgetőbben követelt.167 1777 februárjában Szőllősy prefektus a legkomolyabban figyelmezteti a gyárvezetőséget, mielőbb tegyen eleget bérfizetési kötelezettségének. Az uradalom ugyanis nemcsak az építkezési anyagok árától esett el, hanem a fahasználati szerződés létrejötte óta, 1774-től mostanáig az évenként fizetendő 1500 forint bérösszegből sem kapott semmit, a társulat most már három év múltán 4500 forinttal tartozik az uradalomnak. De hátralékban van az utóbbi évekből is 2468 frt-tal. Egyben meg is fenyegette Fazoláékat: ha nem fizetnek, az úriszék elé idézteti őket.168 Fazola pedig nem tudott fizetni, bécsi részvényestársai pedig nem voltak hajlandók fizetni.169 Ahelyett a fahasználati szerződés módosítását, a fahasználati díjak csökkentését szerették volna kieszközölni.170 A vasgyári társulat felpanaszolja 1778 elején, hogy az ottani erdőkért igen magas bért követelnek tőle, különben is eddig még semmi hasznot nem hozott nekik a vasgyártás, a kihasított erdőrész pedig azok megközelíthetetlensége miatt csak makkoltatásra alkalmas. Mindezek következtében kérik, hogy csökkentsék felére a faárakat.171 * Szőllősy 1778 áprilisában erre a jogosulatlan elképzelésre a következőket feleli: „a 74-es szerződésben megállapított famennyiséget a vasgyár eddig minden évben ténylegesen igénybe vette, a vasgyár évröl-évre jobban fejlődött, termékei megsokszorozódtak, a gyártelep mindjobban benépesült. Tény az is, hogy rövidesen fel akarják építeni a második nagyolvasztót. Hogy a társulat a 74-es szerződésben megállapított fahasználati díjakat a saját termékeinek nyereségéből vagy valami más forrásból fizeti- e ki, számára közömbös. Egy azonban bizonyos: a vasolvasztó kemencében állandóan ég a tűz, a vasverő' hámorokban mindig folyik a munka, az erdődén szünet nélkül vágják a fát, a faszenet megállás nélkül égetik. Mindezek azt bizonyítják, hogy ebből a nagy lendülettel folytatott termelésből valakinek mégiscsak van valami haszna.”1'12 Vita az új sáfárral Az udvari kamara legfőbb helyi képviselője, Schwartz-Kőnig, aki jó szakember és jó szervező is volt, a jelek szerint fel tudta mérni Fazolának 167 Soós I. 1955. 22. 168 KKMA 1972. 3.138.) 169 DIV-LUK-TA 49-78. 170 Soós I. 1955. 22. in KKMA 1972. 3. 138. 172 DIV-LUK-TA 49-78. 110
