Marosváry László: A Diósgyőri Hengerművek története - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 5. (Miskolc, 1999)

V. rész. Az ötéves terv. A durvalemezsor áttelepítése Pestszentlőrincre. Lassított sínhűtés és sínvégedzés. A trióbugasor üzembehelyezése (1950-1954)

telepített hidraulikus olló nélkül a sorozat felfutását nem lehetett volna megvalósítani.) A szánkafűrésszel első ízben 1951. január 3-án vágtak, de a garantált feltételeket nem tudták elérni. Ezt követően több kísérlet, bizottsági vizsgálat zajlott le, de sikerre egyik sem vezetett, mígnem teljesen nyilvánvalóvá lett, hogy a szánkafűrész üzemszerűen nem használható tárcsadorong és blokkbuga darabolására. [173] A szánkafűrész selejtezésére végül is 1956. július 31-én tett javaslatot a gyár vezetősége. 1949-hez képest 1954-ben több mint kétszeresére tervezték az elektroacélból kihengerelt ötvözött bugák mennyiségét. Ezek csiszolását már nem lehetett megoldani a gerendasori meleg- és hidegrámák épületének északi falánál elhelyezett csiszológépekkel, ezért a Durvahengermű fellazítási tervében szerepelt egy új bugacsiszoló műhely építése. Indokolta ezt az is, hogy a gerendasori rámák északi falánál telepített lengő csiszológépeknél a munkakörülmények rendkívül rosszak voltak. Az épület nem védte meg a 6 db 300 mm-es, 4 db 400 mm-es, 3 db 500 mm-es és 1 db 600 mm-es kőátmérőjü lengő csiszológépen dolgozó, főként nőkből álló, csiszolókat az időjárás viszontagságaitól, az épületet dobkályhákkal kifüteni nem lehetett, az anyagszállítás a gépek felett történt. A 300 mm-es kőátmérőjü gépek transzmissziós meghajtásúak voltak. Az új bugacsiszoló műhelyt a hengersoroktól északra, a revevágány és az északi rakodó vágány között, a bugatéri darupályától nyugatra eső területre tervezték 9200 mm-es darufesztávval, 2 db futódaruval. A vasszerkezetű épület hossza 72,6 m szélessége 10,6 m volt. A csiszolóműhelyt 38 db lengő csiszológép elhelyezésére tervezték, [164] melyek meghajtása önmotoros [165]. Programba vették 18 db új csiszológép beszerzését, melyek közül 2 db 600 mm-es, 3 db 500 mm-es és 13 db 400 mm-es átmérőjű csiszolókő felszerelésére alkalmas. (Az 500 mm-eseket nem szerezték be.) A 38 db gépet két sorban tervezték elhelyezni, felfüggesztésük az oldalfalaktól 2 m távolságban volt. A két gépsor közötti helyen történt a bugaszállítás. A bugák mérlegelésére 1 db 3000 kg-os mérési határú, hordozható mérleget rendeltek. [166] A csiszoló műhely nyugati falának középső mezőjében 1950. június 28-án 12 db bugacsiszoló gép motorját ideiglenes jelleggel bekötötték az áramszolgáltatásba. [167] Az iparfelügyelő vizsgálatot tartott a csiszolóműhelyben, kifogásolta a porelszívó berendezés hiányát és elrendelte annak mielőbbi üzembehelyezését. Több eredménytelen kísérlet után a porelszívásban végleges megoldást az hozott, amikor a szikrafogó tölcsért és az ahhoz csatlakozó gégecsövet a lengőcsiszológépre szerelték fel, 5 csiszológép gégecsöve egy közös elszívó csőbe torkollott, ahonnan a ventillátor a csiszolóport a műhelyen kívül elhelyezett ülepítőbe szállította. Az első így kialakított porelszívó berendezést 1952. augusztus 2-án helyezték üzembe.