Marosváry László: A Diósgyőri Hengerművek története - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 5. (Miskolc, 1999)

III. rész. A Gerendasor saját meghajtást kap. Középlemezsor, finomlemezsor, durvalemezsor és új finomsor létesítése. A második világháború. (1920-1944)

Takarékossági szempontok miatt a három lemezállványt úgy állították fel, hogy a középsor (bocssor) erős motorja - egy erőszakolt megoldással - meg tudja hajtani a lemezállványok hengereit is (75. ábra). Ezt úgy érték el, hogy a 17,5 nies távolságot szíj áttétel lel hidalták át, igen nagy, 8 m átmérőjű, 67 t súlyú lendítőkeréken keresztül. Ez a megoldás azt eredményezte, hogy egy időben nem hengerelhettek a középsoron és a lemezsorokon. Nem is tartott ez a megoldás sokáig, 1936-ban, amikor a lemezállványok egy 850 kW teljesítményű aszinkron motorral, lendítőkerékkel saját meghajtást kaptak. A motor fordulatszáma percenként 300 volt, amit áttétellel 70-re csökkentettek le. 1952-ben erősítették a meghajtást, mely 1.100 kW-os motort kapott. A közép- és finomlemezgyártás gyakorlata a következő volt: A meghajtás felöli első Lauth trió állványon hengerelték a középlemezeket. A hengerelhető max. lemezszélesség 1.500 mm, a hosszúság 6.000 mm, a vastagság 3-10 mm volt. A középlemez gyártásához a laposbugát a blokksor hengerelte. A laposbuga legnagyobb vastagsága 80 mm volt. A melegen hengerelt finomlemezt a meghajtás felöli második, duóállványon hengerelték. A finomlemez készmérete 1.000x2.000 mm volt, 0,75 mm, 2,75 mm közötti vastagsággal. Kivételesen 0,5 mm-es vastagságú finomlemezt is hengereltek. Finomlemezgyártás céljára a platinát a gerendasor hengerelte, 200-300 mm-es szélességgel és max. 32 mm-es vastagsággal. A szálakat a platinaollón 1.070 mm-es hosszra darabolták. A fényező állvány tulajdonképpen sohasem adott elfogadható terméket. Elhibázott lépés volt egy ilyen pormentes levegőt, különleges kezelést (pácolást, hőkezelést) kívánó berendezést a középsori zsúfolt, igen szennyezett, reveporos levegőjű térségbe telepíteni. 1945 után rövidesen át is került az Borsodnádasdra. A lemezsorokon a próbaüzemet 1930. augusztus 23-án megkezdték és annak alapján szeptember 30-án az átvételről szóló jegyzőkönyvet felterjesztették. [54] A hengersor és a kikészítő minden segédberendezéssel fel volt szerelve. Volt lemezduplázó gép, platina és lemezpácoló, hűtőpad, görgős egyengető gép, szélező és daraboló ollók, hengercsiszoló gép, a hőkezeléshez 3 db Siemens elektromos harangkemence és gáztüzelésű kemence is. Ezeket mind beerőszakolták a finomhengermű profilacélokat hengerlő közép- és durvasorának kikészítő terébe, így örökös ütközés, kikészítő és tárolóhely hiány mutatkozott. A középlemezeket emiatt szabad ég alatt, kézi erővel vonszolt targonca útja melletti sávokon kellett tárolni. A közép- és finomlemezgyártás valóban nem illett bele a Diósgyőrben kialakult rúd- és profilacél gyártási keretbe. Mindenesetre kielégítették a MÁV AG budapesti Gépgyárának szükségleteit és letetővé tették a HM ötvözött páncél- és sisaklemezeinek gyártását. A Dunai Vasmű korszerű berendezéseinek felfutása után a finomlemezsor 1963. augusztus 28-án, a középlemezsor 1966. szeptember 26-án állt le.