Marosváry László: A Diósgyőri Hengerművek története - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 5. (Miskolc, 1999)

VII. rész. Hengersorok eseményei a változó gazdaságpolitika éveiben (1955-1964)

az LKM finomsora számára: - egy második elönyújtó állványt kell felállítani (végrehajtva), - a kész sorozatot két oldalról kell meghajtani (végrehajtva), - a kész állvány után repülőolló és csévélő berendezést kell beépíteni (végrehajtották), - a köracélokhoz görgős eresztékeket használjanak (megtörtént), - a sorozat mögött a terhelhetőség határáig átvezetőket alkalmazzanak (végrehajtották), - meg kell valósítani a csiszolási kapacitás bővítését (később végrehajtották). Mindkét hengersornál javasolták a 4 brigádos munkamódszernél a 4+2, 4+1, 4+l-es váltási rendszert, ami főként a fizikai dolgozóknál nagyon előnyös. Ezt javasolta a Hengermű is, de az Acélművet követve a 3+1-es rendszer került bevezetésre. A hat hetes tanulmányút során a hengersorok és berendezések megtekintése, az üzemek szakembereivel folytatott megbeszélések eredményesek voltak. Az üzemi szakemberekkel közösen kidolgozott ajánlások megvalósítása jelentős eredményt hozott. A tanulmányút során szerzett tapasztalatok alapján készült a „Hengerműi tolókemencék adatai a KGST tagállamaiban és azok értékelése" c. összeállítás, melyhez 14 vázlat, 28 fénykép és 1 táblázat készült. [309] 32. ábra. A Hengermű hengereszterga műhelyei