Marosváry László: A Diósgyőri Hengerművek története - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 5. (Miskolc, 1999)

VI. rész. Az 1955-1957. évek eseményei

Az időközben beérkezett gépek előszerelése 1953 júniusában indult meg a legmostohább körülmények között, nagyobbrészt daru nélkül. Minden nehézség és a téli időjárás ellenére is a szerelés az építés nyomában haladt és rendszerint a gépalapok elkészülte után azonnal elfoglalta azokat. A legnagyobb nehézséget, amelyek az egész munkát kérdésessé tették, az épületbe beépített vasszerkezetek okozták. Három veszélyes pont alakult ki: - a rekuperátorcsarnok, mely szerelés közben leszakadt, - az I. szakasz felülvilágítója, melyet teljes egészében ki kellett cserélni, alatta a közlekedés hónapokig életveszélyes volt, és - a 37 m-es kiváltó tartó, melynek vizsgálatakor megállapították, olyan hibásan vitelezték ki, hogy az a teljes csarnokot leszakadással fenyegette, ezért alá kellett építeni, a tetőt 40 m-es szakaszon fel kellett emelni, a kiváltó tartó egy részét ki kellett cserélni. Az egyéb nehézségeknek - amelyek időközben merültek fel - se szeri se száma. Valamennyi olyan volt, hogy néhány napos kiesést okozott. A mechanikai szereléssel lépést tartott a villamos szerelés is. Ezt, a nagymotorok kivételével, a Villamos Allomásszerelő Vállalat és a VERTESZ végezte el. A nagymotorok szerelését a Klement Gottwald (Ganz) Gyár kezdte meg és fejezte be. Komoly nehézséget jelentett a tolókemencék és a hozzájuk tartozó rekuperátorok építése is. A nagy terhelésű kemencék alapozásához a már említett talajviszonyok miatt (mintegy 15 m mély, kihordott salakréteg), nagy mennyiségű betonozás vált szükségessé és a kemence építése és szerelése csaknem 2 évet vett igénybe. [244] A Középhengermű gőzellátása 1 millió cal/óra hőmennyiséget igényelt. A gőz termelésére két használaton kívüli Truman-mozdonyt javítottak ki és szereltek fel. A déli kikészítő csarnok nyugati sarkában, külön épületben felállított és később földgáztüzelésűre átalakított mozdonykazán több éven át biztosította a Középhengermű gőzszükségletét. [245] Az első hengereket a DIMAVAG Diósgyőri Gépgyár B-gyáregységénél rendelték meg. A hengerek készremunkálásában az ózdi Finomhengermű hengereszterga műhelye is besegített. [246] A legnagyobb nehézség a hengerek nagyolásában mutatkozott. A program teljesítéséhez havi 30 db hengert kellett volna nagyolni, de a DIMAVAG csak 12 db henger megmunkálását vállalta. [247] Az LKM 1954. október 18-án részletes, összefoglaló jelentést készített a Középhengerműben folyó munkák állásáról, Csergő János miniszter részére. [248] Ebben az egyes munkahelyek készültségi foka szerint azok belépését 1954. november 15. és december 25. közötti időszakra ütemezte és 1955. január 20-ra az üzemszerű indulást; az 1955 évi várható termelést 75.300 tonnában határozta meg úgy, hogy az I. félévben egy műszakos, a II. félévben két műszakos üzemeltetéssel számolt.