Balázs József: Egyházak és iskolák Diósgyőrben - Tanulmányok Diósgyőr Történetéhez 3. (Miskolc, 1998)

I. EGYHÁZAK ÉS INTÉZMÉNYEIK DIÓSGYŐRBEN - A református egyház a 17-19. században

29. kép. Pápai Tóth Mihály emléktáblája a református templom bejárata fölött {Fotó) A Diósgyőrben 1737. május 14-én megalakult római katolikus egyház kiterjesztette térítési tevékenységét az uradalomhoz tartozó településekre; Varbó, Parasznya, Radistyán, Kondó, Bábony, Kápolna, Hámos, Ohuta, majd Újhutára, munkáját segítette az 1739-ben visszatelepült pálos szerzetesrend. Szigorúan büntették a katolikus vallásról való áttérést, ha annak szándéka már kitudódott, mivel a 17. század óta királyi rendelet szabályozta, hogy akik a protestáns vallásról a katolikusra tértek és vissza akarnak térni, azok büntetetést kapnak, ostoroztatást. Csak II. József császár 1781-ben kiadott türelmi rendelete jelentett enyhítést, mert az articuláris (engedélyezett) helyeken kívül is építhettek a protestánsok oratóriumot (imaházat), tarthattak papot, tanítót, iskolát, ha elégséges anyagi erejük volt a híveknek, ha legalább 100 (később csak 50) család élt azon a helyen. A diósgyőri imaházat csak torony, harangláb és harang nélkül építhették, ajtaja nem nyílhatott az utcára. A vegyes házasságból született gyermekek, ha az apa katolikus volt, a katolikus vallás szerint kellett nevelni. Amennyiben az apa protestáns, úgy csak fiai követhették a vallását. II. József császár országosan kiadott rendelete alapján Diósgyőrben 1786. március 20-án feloszlatták a pálos szerzetesrendet. A szerzetesek vagyonát állami