Balázs József: Egyházak és iskolák Diósgyőrben - Tanulmányok Diósgyőr Történetéhez 3. (Miskolc, 1998)

I. EGYHÁZAK ÉS INTÉZMÉNYEIK DIÓSGYŐRBEN - A református egyház a 17-19. században

tulajdonba vették a vallásalap javára. A diósgyőri rendháznak akkor 6 tagja és igen jelentős ingó, valamint ingatlan vagyona volt.

142 1782. április 1-én alakult meg Diósgyőrben a harmadik vallásfelekezet, a lutheránusok egyháza, ahogy akkor nevezték, az ágostai hitvallású evangélikus egyház. Történetében feljegyezték, hogy megalakulásuk idején még családonként és évenként a helybeli katolikus papnak (egyháznak) kellett fizetniük, kötelesek voltak továbbá a plébánia körüli teendőket is végezni. Ilyen feltételek teljesítése után a megalakulást követően még saját egyházuk működéséhez is hozzájárulást fizettek. Az állami intézkedések biztosították a katolikus pap fölérendeltségi viszonyát a protestáns egyházakkal szemben. Az evangélikusoknak ekkor még templomuk nem volt. Imaházat csak 1799ben építettek. A református egyház a diósgyőri „Augusztana Conf(essiot) tartó kérésére" (evangélikus egyház akkori neve) hozzájárultak 1792. május 12-én, hogy az evangélikus halottaknak ugyanúgy fognak harangozni, mint a magukénak, az evangélikusoknak a harangozásért 8 garast kell fizetniük, mint a reformátusoknak.

143 A megegyezést Báthori István református prédikátor, Tóth Mihály kurátor mellett még 14 fő írta alá, az evangélikus egyház részéről Lakatos György főbíró és 11 tanú. A diósgyőri leányegyháza volt a miskolci evangélikus egyháznak, vagyis a diósgyőri evangélikusoknak nem volt lelkipásztoruk. Az egyházi szolgálatot, az istentiszteletet és a temetést a lévita-tanító végezte, a keresztelést viszont a református prédikátor egészen 1861. december 2-ig. Ezért olvashatók a református egyház anyakönyvében 1811. jún. 26-tól 1826. december végéig az megkeresztelt evangélikus gyermekek bejegyzései.

144 A református egyháznak is volt leányegyháza „filiája" Felsőgyőrben, illetve Majláthon. Felsőgyőr önálló kisközség volt a pálos kolostor mellett. 1789. aug. 23-án említik az egyházi iratok mint református leányegyházat, de nem tudni, a település 60 családjából mennyi volt a reformátusok száma. A diósgyőri reformátusoknál így említik a felsőgyőri egyházat: „a felséges Királynak kegyelmes engedelméből, rendeléséből Filiális Ekklésia". Az egyház minden időszakban a társadalmi együttélés szabályainak és erkölcsi normáinak betartására nevelte tagjait, s a világi hatalommal együtt igyekezett a szabályok ellen vétők ellen eljárni. A református egyház és a mezővárosi kormányzat - a kommunitás és legfőbb szerve, a főbíró vezette tanács - a reformáció kezdeti korszakában szorosan összefonódott, amit a török és más ellenség fenyegetésének elhárítása, az összefogás csak erősített. Diósgyőrben is együtt járt el a bírói hatalom és az egyház a vétkesek és bűnösök ellen. A diósgyőri főbírónak ősi joga volt a bottal és korbáccsal való A Diósgyőri pálosokra vö: Joó Tibor-Sólyom Dezső 1973 13 A Diósgyőri Református Egyház számtartókönyve 1796-1899. DRefl 14 A Diósgyőri református egyház anyakönyve 1724-1832. DRefl