Balázs József: Egyházak és iskolák Diósgyőrben - Tanulmányok Diósgyőr Történetéhez 3. (Miskolc, 1998)

I. EGYHÁZAK ÉS INTÉZMÉNYEIK DIÓSGYŐRBEN - A református egyház a 17-19. században

tekintélyes bevételt jelentett a sabbathale, a diósgyőri vár malmának szombatonkénti malomvámja. Ezt a javadalomfajtát már a középkor is ismerte, gyakori, hogy a helység plébánosa a földesúrtól az uradalmi malom szombati forgalma után járó gabonaőrleményt, esetleg pénzt kapja adományként. A diósgyőri prédikátor ezt a kiváltságot 1661-ben nyerte el az egyik zálogbirtokostól, az erdélyi fejedelem özvegyétől, Lónyai Annától. A református egyház 1770-ben kelt állásfoglalásában ezt írják a malomjövedelemről: „A vár alatt való malomnak a szombati vámja mindenkor a mi praedikátorunknak járt, és csak a mostan élő embereknek idejekben, nem olly régen vétettetett el néhai Hilkó György ide való praefectus (= uradalmi főtisztviselő) által".

120 A 17. században csak reformátusok lakták Diósgyőrt, más felekezetbeliek nem voltak. A váraljai mezővárosnak, uradalmi központnak a török időkben a katonákkal megrakott diósgyőri vár sem jelentett biztonságot, sőt sokszor éppen a vár közelsége miatt érte a helységet is támadás. A létbizonytalanság, felégetett templom, parókia a hitéletet is megnehezítette. A diósgyőriek két katonai és államhatalom között őrlődtek, a magyar államhatalom akadályozta Diósgyőr „hódolását", azt, hogy a török állami és földesúri hatalomnak adófizetőként és szolgáltatásaikkal alávessék magukat, pedig nem egyszer éppen ezzel tudtak városukban megmaradni, életüket megmenteni. 1641-ben a Diósgyőr főbírája és esküdtjei a kamarához küldött folyamodványukban könyörögnek, hogy bár eddig nem hódoltak be a töröknek, ezután megtehessék megmaradásukért, hiszen a város teljesen pusztává lett, alig tizenöten laknak benne, nem számítva a katonákat. Lám, a miskolciak diósgyőri szántóik és szőleik után is fizetnek a töröknek, s így a diósgyőriek jószágainak hasznát más fölözi le, Diósgyőr lakói pedig kénytelenek teljesen pusztává hagyni a várost, ha nem adóznak a töröknek.

121 Diósgyőr a végvárak sorába tartozott, még ha nem is számították a legfontosabb erősségek közé, ezért a mezőváros lakosságának viselni kellett a várat célzó támadásokat, háborús megpróbáltatásokat is. A bécsi kormány és a törökök között 1664-ben megkötött vasvári béke 20 évre szólt, s ezzel a diósgyőriek érezhetően kevesebbet szenvedtek az egri törökök zaklatásától. Megkezdődött azonban a kurucvilág, a rendi küzdelmek bujdosóinak, hajdúinak, katonáinak sanyargatása. I. Lipót király önkényuralma ellen irányult Wesselényiféle összeesküvés után császári katonaság szállta meg az országot, ezért 1 A Diósgyőri reformátusok deklarációja új templom építéséről. 1770. DRefl 1-1 „...kegyelmeteket mink azon kérjük, Istenért is, az kevés itt lakó keresztyénségnek is megmaradására tekéntvén és vigyázván... engedje meg ezt, hogy az pogányságnak, az töröknek hadd keressük kedvét, és hadd hódoljunk be nékie jövendő megmaradásunkért és országunknak hasznáért. Mivel, hogy immár az miskolciak behódolva az szántóföldeinktől és az itt való szőlőktől, mink a magunkét sem bírhatjuk, hanem más él annak hasznával". Humillima supplicatio. Diósgyőr, 1641. július 16. BmLt XV-17. Diósgyőr/1641. [BmLt Polit. Act. Mat. III. fasc. I. frust. 114.]