Balázs József: Egyházak és iskolák Diósgyőrben - Tanulmányok Diósgyőr Történetéhez 3. (Miskolc, 1998)

I. EGYHÁZAK ÉS INTÉZMÉNYEIK DIÓSGYŐRBEN - Az evangélikus egyház

Az első világháború az egyházra is közvetlen hatással volt azon túl is, hogy a harangokat be kellett szolgáltatni hadi célokra, hiszen Záhony Dezső kántortanítót behívták katonai szolgálatra, sőt az iskolát 1914. szeptemberétől katonai kórház céljára vették igénybe. Az iskolások oktatása ettől fogva más helyen történt, később azonban a hatóságok ígéretet tettek, hogy 1916. június folyamán beszüntetik az iskolában a hadikórház működtetését. Tanerőkről a tanfelügyelő gondoskodott az egyházzal egyetértésben, így állami tanítónők működtek az egyház iskolájánál is. Temetéseknél a református tanítók, a templomi orgonálásnál pedig Nemes Károly vasgyári mérnök helyettesítette Záhony Dezsőt. Az egyház a háború alatt a település szociális gondjain is segített, hiszen 1917. február 18-án a vasgyár kérésére úgy döntött a vezetősége, hogy a lelkészi illetményföldből 8 hold 1483 négyszögöl nagyságú területet átad - térítés ellenében - munkáslakások építése céljára. 1918. november 10-én a vasgyári Társpénztárnak munkásházak építése céljából eladták a Petőréten és Csuhiban lévő szántóföldeket. Az egyház ingatlanügyei mutatják, hogy vagyonát ugyanúgy kezelte, mint minden tulajdonos a korban, vagyis a polgári jogrenddel az egyházi vagyon különleges jellege is megszűnt. Az első világháborút követő Tanácskormány azonban az egyházakat, mint minden más tulajdonost is, megfosztotta jószágaiktól, amint a diósgyőri evangélikus egyház anyakönyvébe 1919. április 20-án bejegyezték: „Egyházfelügyelő ismerteti a legújabb állami alakulással beállott új helyzetet, mely szerint a tanácskormány elrendelte az állam és egyház szétválasztását, minden felekezeti iskola és tanító államosítását, vallástanításnak az iskolákban való megszüntetését, minden magán- s ebben az egyházi vagyon megszűnését, midőn az egyház mint szabad vallási társulat a hívek önkéntes adakozásából tarthatja fenn magát". A gyűlés a megváltozott viszonyok között is az egyház fenntartása mellett döntött.

224 1921. szeptember 26-27-én püspöki látogatás volt Diósgyőrben. A püspököt a Tiszai Pályaudvaron fogadták és vasgyári fogatokon (lovas kocsin) érkezett Diósgyőrbe, a község összes harangjainak zúgása közben. Az Erzsébet utcai hídnál (ma a Vár utcai Szinva-híd) a község elöljárósága köszöntette. Innen az állami és egyházi iskolások sorfala közt vonult a templomhoz. A diósgyőri egyház meglátogatása után a vasgyári leányegyháznál tett látogatást, majd a következő napon az evangélikus iskola növendékeit hallgatta meg; hittan, nyelvtan és számtan tudásukra vont kíváncsi. Mind Diósgyőrben, mind a Vasgyártelepen fogadta a felekezetek és hatóságok képviselőinek köszöntését. Az ünnepi istentiszteleten a vasgyári zenekar és a dalárda műsorszámai tették bensőségessé a canonica visitatiot. 1923. november 24én előkelő vendég érkezett Diósgyőrbe, az ország egyik legnagyobb állami