Bessenyei József: Diósgyőr vára és uradalma a XVI. században - források - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 2. (Miskolc, 1997)

A latin és német nyelvű iratok fordítása

örökös uruk, és minden olyan munkára, amelyet tőlük megkövetelt, és minden szolgálatra kényszerrel vette rá őket, mint zálogos jobbágyait, s ezekre a szolgálatokra, miután legszentebb felségtek oltalma alá jöttek, semmi módon nem lehet őket kötelezni. Azonban, ha a kocsmáltatás, a munkák, a szokásos és szükséges szolgálatok hiányoznak, nemhogy hatvan vagy hatvanöt lovast és a vár őrizetéhez szükséges gyalogos létszámot nem lehet fenntartani, hanem még tíz gyalogost sem lehetne tartani. Egyébként, amikor a napokban néhány hordó bort küldtem az említett Mezőkövesd városba, hogy azt kocsmáltassák legszentebb felségtek javára, hogy az így befolyt pénzből a vár őrizetére rendelt katonák megkaphassák zsoldjukat, a város bírája és polgárai legszentebb felségtek borait vissza akarták küldeni, végül azonban letették a borokat, de legszentebb felségteket megvetve, saját javukra árulták a borokat, és mérik ki most is, legszentebb felségtek borait hagyják félretéve ott heverni. Az ő arcátlanságukból a többi jószág és város lakói is hasonló dacosságra merészkedik, s amikor a bírákat és esküdteket legszentebb felségtek ügyében valamilyen szükséges dologban magunkhoz hívjuk, a község nem engedi őket hozzánk, s a dolog már odáig fajult, hogy senki nem fog egy fadarabot sem hozni a várba tűzre valónak. Méltóztassék legszentebb felségtek Diósgyőr vára tisztviselőinek valamilyen hatalmat adni, hogy azt a néhány személyt, aki magát kevélyen és arcátlanul viseli, megbüntethessék, mert ezelőtt nemhogy büntetést kaptak volna, hanem még parancsolni sem tudott nekik senki. A legmagasabb Isten őrizze meg legszentebb felségteket sokáig épen és egészségben. Kelt Eperjesen, 1564. június 20-án.

Legszentebb felségtek hűséges és alázatos szolgája

Pesti Ferenc s. k.

234