Bessenyei József: Diósgyőr vára és uradalma a XVI. században - források - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 2. (Miskolc, 1997)

A latin és német nyelvű iratok fordítása

radt-e meg valamennyi félretételre, s hogy mennyi az. Miután így az utasításnak ezen - a többi között nem is legjelentéktelenebb - fejezetén túljutottunk, szükségesnek gondoljuk, hogy újból biztosokat küldjenek ki, egyrészt, hogy a jövedelmek összegét megállapítsák, amennyire képesek megközelíteni az elmúlt idolt kiigazításával, a lajstromok segítségével, másrészt, hogy az őrség módját meghatározzák, új tisztviselólcet állítsanak, valamint a kérelmezők kérvényeit megismerjék és részben elrendezzék, részben felségtekhez jelentsék.

Általában úgy ítéljük, hogy a vár alattvalóit ugyanabban az állapotban kell tartani, ami az adókat, más jövedelmeket és szolgálatokat illeti, mint amilyen Balassa és Fánchy Borbála idejében volt, eltekintve a kegyetlenkedéstől és a szegények sanyargatásától.

S mivel annyira rendezetlenül hagyták Diósgyőr várát, és a fő jövedelmek beszedésének ideje már közeleg, úgymint a gabona- és borkilencedé, valamint a Szent Mihály napi cenzusé, s félő, hogy a törökök különböző váratlan portyázásokra készülnek, ezért ezen a gyűlésünkön úgy véljük, felségteknek rendkívüli módon sürgetnie kell azt a határozatot, hogy minél előbb megfelelő tisztviselőket nevezzenek ki, és hogy minden egyéb elrendeződjön, ami haszonnal kecsegtet.

Ezeket kívántuk alázatosan a jelentéshez közbevetőleg hozzátenni.

Vannak ezen felül végül az üggyel kapcsolatos kérvények, melyeket az udvarból küldtek át, ezekre egyenként az alábbi sorozatban jegyezzük meg véleményünket.

1. Miskolc mezőváros egyetemességének az új diósgyőri tisztviselők, Nagy másként Szabó Márton és Urszin Ferenc által elkövetett erőszakosságokról írt kérvényéhez.

Méltatlannak ítéljük mindazt, amit az új tisztviselők kegyetlenségből elkövettek, ahogyan Balassa Zsigmond és Fánchy Bor214