Bessenyei József: Diósgyőr vára és uradalma a XVI. században - források - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 2. (Miskolc, 1997)
A latin és német nyelvű iratok fordítása
bála könyörtelenül végrehajtott szörnyű cselekedetei is túlmentek kegyetlenkedés még elviselhető határain. Ezért megfelelőbb, ha szent felségtek joghatósága alatt az alattvalókkal igazságosabban és kegyesebben bánnak, mint ahogyan annak előtte is bántak, így, ha valamit a gyenge és fogyatékos szegények ispotályából és használatából elraboltak, azt azonnal állítsák vissza, mivel ez égbekiáltó bűn. Azután az elvitt borok jogos árát fizessék meg, és a törvények szerint és kiváltságuk alapján engedtessék meg nekik boraik szabad árulásának lehetősége, természetesen a szent felségtek javára szóló kocsmáltatás jogának megőrzésével abban az időszakban, amikor a kocsmáltatás a fóldesúrnak jár bevett szokás szerint, mégpedig Szent György naptól Szent Mihály napig, hozzátéve, hogy ha ebben az időszakban a szükség úgy hozná, hogy a vár eltartására tőlük bort akarnak begyűjteni, ellenkezés nélkül adják oda a megfelelő áron. Véleményünk szerint a mészárosoknak is is meg kell engedni minden akadály nélkül a vágómarhák faggyúja és a bőrök feletti szabad rendelkezést. A bíró elleni igen barbár bánásmóddal, mint gyalázatos méltatlansággal és az ispotályban lakó szegényekkel szembeni kegyetlen elnyomással kapcsolatban azt mondjuk, a tisztviselőkre szigorúan oda kell figyelni, tekintet nélkül, mivel ezek nem olyasféle emberek, akikre tekintettel kellene lenni mások előtt, ugyanis a népből valók. S mivel felségtek nevéhez méltatlan s minden kegyességtől idegen embertelenségüket kimutatták, mozdíttassanak el hamarosan hivataluktól. A feladatot teljesen egészében a jövőbeni biztosokra bízzák rá, különösen pedig azt, hogy vizsgálják meg, a rétek és szőlők az ispotályhoz tartoznak-e, vagy nem. Ha kiderülne, hogy ezek a szegényekéi voltak, adassék parancsba még a biztosok kiküldése előtt visszaállításuk. 2. Vas István kérelméhez. A következő biztosok feladatául kell kitűzni, hogy tudják meg erről az emberről, méltó-e az adományra, és állapítsák meg a ház215
