Bessenyei József: Diósgyőr vára és uradalma a XVI. században - források - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 2. (Miskolc, 1997)
A latin és német nyelvű iratok fordítása
Ságunknak az első, a csehországinak pedig a tizenötödik [esztendejében.] 32. [Címzés a levél külzetén:] A rómaiak és Csehország legszentebb királyi felségének stb. a mi legkegyelmesebb urunknak. A rómaiak és Csehország legszentebb királyi felsége, legkegyelmesebb úr! Hűségünknek, s hűséges és örökös szolgálatainknak a legszentebb felségtek kegyelmébe való, legalázatosabb rendelését. Legszentebb császári felségteknek már ezelőtt is a legalázatosabban a tudomására hoztuk, hogy a főtisztelendő esztergomi érsek úr és a szent császári felségnek a Magyarországon való helytartója ő császári felségének a nevében megparancsolni méltóztatott, hogy Fánchy Borbálának, néhai nagyságos gyarmati Balassa Zsigmond özvegyének a halála után menjünk el a Diósgyőr nevezetű várhoz, s azt a tiszttartóktól, vagyis a várnagyoktól - miután kiadtuk nekik a nyugtatványlevelet - foglaljuk el, s adjuk át felségeitek kezébe, hagyván ott azonban egy alkalmatos és hűséges kapitányt, aki szorgalmatosán gondját viseli majd annak és szorgalmatosán ügyel majd (egészen addig, ameddig őfelségének tetszik) annak őrizetére. Amidőn tehát a főtisztelendő érsek úr parancsolatának megfelelően ki akartunk volna menni az előbb írt helyre, magunk között eléggé alaposan megvitattuk, hogy kit állíthatnánk azon hely kapitányává; s nem találtunk pedig jobb és alkalmatosabb embert ezen tisztség elfogadására és felvállalására nemzetes Kál- nássy Ferenc úrnál, aki mindig megmaradt legszentebb felségeitek hűséges szolgálatában, jelenleg is egy bizonyos számú könnyűfegyverzetű lovas csapatnak a kapitánya. És amidőn megérkez199
