Bessenyei József: Diósgyőr vára és uradalma a XVI. században - források - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 2. (Miskolc, 1997)

A latin és német nyelvű iratok fordítása

leütésükkel együtt elénk terjesztik. Eközben pedig adjanak és írjanak elé' rendtartást a katonaságnak és a többi szervitornak, amely által azon vár helyesen és veszedelem nélkül meglehet és megfelelően megerősíthető'; ebben a rendtartásban azonban a számítások között a várőrség fizetését haladja meg az, amiből számunkra biztos jövedelem származik és amelyet az ama részeken való más szükségeinkre, főképpen pedig a végvárak fenntartására lehet fordítani: hiszen ezelőtt Balassa Zsigmond és özvegy házastársa ebben a várban a szükség szerint tartott lovas és gyalogos várőrséget, s emellett még a vár jövedelmeiből nem megvetendő vagyont is felhalmoztak.

Ebben a meghatározásban azt vegyék fontolóra a biztosok, hogy a katonáknak csak olyan csapata állomásoztassék ott, amilyet (mint ahogyan előrebocsájtottuk) alkalmatos módon el lehet tartani a jövedelmekből, nehogy tudniillik kimerítsék ezeket a jövedelmeket.

S hasznosnak látszanék és mi jóakaratúlag helyeselnénk is, ha arra a megállapodásra lehetne jutni, hogy a várvédő lovasok éves zsoldfizetésre — ahogyan azt Magyarországon elértük és amit manapság az összes főúr is alkalmaz -, és ne havi zsoldra szegődjenek. Azt hisszük ugyanis, hogy Balassa Zsigmond és az ő elhunyt özvegye sem másképpen tartotta a lovasságot. A magyar gyalogosokkal azonban könnyebb a dolog, hiszen negyedévekre kell velük megállapodni bizonyos pénzbeli fizetést és mindennapi élelelem- adást illetően. Ezt a szokást, amennyire csak lehetséges, mi is meg akarjuk tartani.

Tárgyaljanak továbbá a vár kapitányával, vagyis fő várnagyával, valamint ennek helyettes várnagyaival és a tiszttartóval is a fizetésükről, s amennyiben tisztes megegyezéssel engedik magukat beállítani, egyezzenek meg velük: olyan módon azonban, hogy a megállapodást terjesszék elénk, tisztes fizetést ígérvén nekik, valamint azt, hogy nem lesznek hiányában a császári és a mi kegyelmünknek.

197