Bessenyei József: Diósgyőr vára és uradalma a XVI. században - források - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 2. (Miskolc, 1997)
A latin és német nyelvű iratok fordítása
ugyanezt kérik, valamint a várnagyoktól is, akik nem felejtvén el a nekünk letett esküjüket, felajánlják, hogy készek a vár átadására. Megismervén tehát ezeket a dolgokat, azt akartuk, hogy felséged megtudja, mi látszik jónak a számunkra és mit akarunk cselekedni ebben a részben. Elsősorban pedig, amit halála pillanatában kért alázatosan azon asszony, hogy a mondott várat ne adjuk oda senkinek: tudja meg felséged, mi is állhatatosan elhatároztuk, hogy azt sem zálogba adni nem kell, sem pedig bármilyen más címen elidegeníteni nem szabad tólünk és a szent koronánktól, mint annak sajátját. Hanem ami az elfoglalását illeti, valamint a tiszttartók belehelyezését és a várőrség eltartását, erről ezután gondolkodni kell; mivel pedig az elhunyt asszony nem középszerű jótéteményt nyújtott nekünk a vár visszabocsájtásával, s Fánchy János úr sem mutatja magát méltatlannak a kegyelmünkre, vagy a hivatal ellátására: ennélfogva ha a jótéteményt is és a személyt is tekintetbe kell venni, amelyhez jó és dicséretes tulajdonságok járulnak, akkor úgy látszanék, hogy mindenki más előtt Fánchy Jánost kell a tiszttartói hivatalba beállítani. Ha azonban felséged számára nem látszik majd jónak az, hogy őt kell beállítani, akkor számunkra Draskovich Gáspár is alkalmatosnak és a tiszttartói hivatalra elegendőnek látszik. Ezért az előbb mondott követeket elküldettük felségedhez, hogy az abba a várba beállítandó tisztekről érett megfontolás után hozzon majd döntést, olyanképpen, hogy a megnevezett személyek közül vagy az egyik állíttassék tiszttartónak, vagy hogy mind a kettő, s az egyik a tiszttartó, a másik pedig a várnagy hivatalában működjék. Ha felséged számára is úgy látszik jónak, a többi dolognak a jövendő tiszttartókkal való megtárgyalására, aztán a vár szükségeinek, valamint a javak, jövedelmek és hasznok mennyiségének a megismerésére, végezetül az őrségben állók rendjének, számának és módjának meg- tudása véget rendeljen és küldjön ki felséged is mielőbb valamely megbízottakat. Amit pedig az elhunyt asszony kért, hogy atyafiai, ama Balassyak adjanak nyugtatványleveleket: felséged Farkassal 173
