Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)

V. A töretlen fejlődés korszaka (1888-1899)

A TÖRETLEN FEJLŐDÉS KORSZAKA (1888-1899)

Diósgyőr a MÁV szolgálatában

Az 1890-ben javasolt beruházásokat a kereskedelemügyi miniszter 1891. március 30-án engedélyezte; részben a beruházási keret, részben a folyószámla terhére. Ugyancsak hozzájárult ahhoz, hogy a gyár a vasaljzat gyártására berendezkedjék, a beruházási tőke időközi kamataiból. Ezeken a beruházásokon kívül még további fejlesztésekre is sor került az 1891., 1892. és 1893. évekre felosztandó költségekből. így fejlődött tovább, illetve létesült a téglagyár, a villanyvilágítás, a tűzoltó berendezések, a zúgógát, új kutak, a perecesi vendéglő és az új kocsiszín.1

Az 1880. évi átvétel óta, de már azt megelőzően is, Técsey Ferencnek egyik állandóan visszatérő problémája a gépműhely bővítése volt. A kohászati vertikumnak egyik legfontosabb kisegítő üzeme a gépműhely, mely nemcsak az üzem folyamatos fenntartásához elengedhetetlenül szükséges berendezések megmunkálását végzi, hanem előkészíti a megrendelők részére a kohászati vertikum öntött és kovácsolt áruit is, mint fehérárut. Miután a diósgyőri gyárban a gyártmányok köre évről évre bővült, a gépműhellyel szemben is egyre nagyobb követelmények léptek fel. Minden új sín, heveder, szögvas, stb. bevezetésekor új hengerek és a szereléshez új szerszámok készítése vált szükségessé, amelyeket mind a gépműhelynek kellett megmunkálnia. Minthogy az ideig a gépműhely fejlődése ezzel az igénnyel nem tartott lépést, a hengermű hengerei időben nem készülhettek el és így ez a hengerműnél súlyos zavarokat idézett elő. A gépműhelyben ebben az időben három fő gyártási ágazat létezett:

1. a hengermű részére hengerek megmunkálása,

2. az acélmű alakos öntvényeinek, kovácsolt termékeinek megmunkálása saját és idegen felek részére,

3. a szeggyár szerszámainak megmunkálása.

Az igazgatóság és a Minisztérium - megértve a gépműhely fejlesztésének fontosságát - engedélyezte a kért 87 650 Ft beruházási költséget, vagyis az üzemek között a legmagasabb összeget.1 2

Az acélszükséglet emelkedésével az 1890-es években az eredetileg 6 tonna befogadóképességű Bessemer-konvertereket 9 tonnásra építették át. A konverterek - a Bessemer-jellegnek megfelelően - savas bélésűek voltak.3 Az átépített konverterekben 24 óránként 24 adaggal a termelés 216 tonnára emelkedett.

A rendelkezésünkre álló adatok is élénken bizonyítják azt a fejlődést, ami a Bessemer-acélgyártás terén a diósgyőri gyárban bekövetkezett (20. táblázat).

1 DGYLT. 2817/1891.

2 DGYLT. 1680/1890.

3 Edvi Illés Aladár: A magyar vaskőbányászat és vaskohászat ismertetése, különös tekintettel az 1900 évi párisi nemzetközi kiállításon részt vett vállalatokra, Budapest. 1900. 145. p.

97