Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)

V. A töretlen fejlődés korszaka (1888-1899)

A TÖRETLEN FEJLŐDÉS KORSZAKA (1888-1899) Diósgyőr a MÁV szolgálatában Az 1890-ben javasolt beruházásokat a kereskedelemügyi miniszter 1891. március 30-án engedélyezte; részben a beruházási keret, részben a folyószámla terhére. Ugyan­csak hozzájárult ahhoz, hogy a gyár a vasaljzat gyártására berendezkedjék, a beruházási tőke időközi kamataiból. Ezeken a beruházásokon kívül még további fejlesztésekre is sor került az 1891., 1892. és 1893. évekre felosztandó költségekből. így fejlődött to­vább, illetve létesült a téglagyár, a villanyvilágítás, a tűzoltó berendezések, a zúgógát, új kutak, a perecesi vendéglő és az új kocsiszín.1 Az 1880. évi átvétel óta, de már azt megelőzően is, Técsey Ferencnek egyik ál­landóan visszatérő problémája a gépműhely bővítése volt. A kohászati vertikumnak egyik legfontosabb kisegítő üzeme a gépműhely, mely nemcsak az üzem folyamatos fenntartásához elengedhetetlenül szükséges berendezések megmunkálását végzi, hanem előkészíti a megrendelők részére a kohászati vertikum öntött és kovácsolt áruit is, mint fehérárut. Miután a diósgyőri gyárban a gyártmányok köre évről évre bővült, a gépmű­hellyel szemben is egyre nagyobb követelmények léptek fel. Minden új sín, heveder, szögvas, stb. bevezetésekor új hengerek és a szereléshez új szerszámok készítése vált szükségessé, amelyeket mind a gépműhelynek kellett megmunkálnia. Minthogy az ideig a gépműhely fejlődése ezzel az igénnyel nem tartott lépést, a hengermű hengerei időben nem készülhettek el és így ez a hengerműnél súlyos zavarokat idézett elő. A gépműhely­ben ebben az időben három fő gyártási ágazat létezett: 1. a hengermű részére hengerek megmunkálása, 2. az acélmű alakos öntvényeinek, kovácsolt termékeinek megmunkálása saját és idegen felek részére, 3. a szeggyár szerszámainak megmunkálása. Az igazgatóság és a Minisztérium - megértve a gépműhely fejlesztésének fontos­ságát - engedélyezte a kért 87 650 Ft beruházási költséget, vagyis az üzemek között a legmagasabb összeget.1 2 Az acélszükséglet emelkedésével az 1890-es években az eredetileg 6 tonna befo­gadóképességű Bessemer-konvertereket 9 tonnásra építették át. A konverterek - a Bessemer-jellegnek megfelelően - savas bélésűek voltak.3 Az átépített konverterekben 24 óránként 24 adaggal a termelés 216 tonnára emelkedett. A rendelkezésünkre álló adatok is élénken bizonyítják azt a fejlődést, ami a Bessemer-acélgyártás terén a diósgyőri gyárban bekövetkezett (20. táblázat). 1 DGYLT. 2817/1891. 2 DGYLT. 1680/1890. 3 Edvi Illés Aladár: A magyar vaskőbányászat és vaskohászat ismertetése, különös tekintettel az 1900 évi párisi nemzetközi kiállításon részt vett vállalatokra, Budapest. 1900. 145. p. 97

Next

/
Thumbnails
Contents