Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
IV. A diósgyőri vasgyártás felvirágoztatása (1878-1887)
előmunkások főleg idegen nemzetiségűek voltak, akik németül és szlovákul beszéltek, a magyar nyelvet még nem sajátították el tökéletesen. Az idegenből Diósgyőrbe szakadt szakemberek kohászati tudományukat nem szívesen adták át a helybeli magyar ajkú fiatalságnak. Anekdotaként beszélték a fiatal martinászok, hogy a stájer mester tudományát csak akkor volt hajlandó a fiatal martinásznak átadni, ha az a mester leányát feleségül szándékozott venni. Ha a mester azt látta, hogy az ifjú nem akar nősülni, merevvé változott, nem tanított tovább. Ez az eset Korona Róberttel is megtörtént és mint derűs ifjúkori élményét mesélte el. Sokat változott a helyzet akkor, amikor az iljú kohászokat - akikből mestereket akaitak képezni - a Selmecbányái bányaiskolába küldték tanulni. Selmecbányán a ko- hómémökképzésen kívül ebben az időben bánya- és kohótisztképzés is folyt. Az innen kikerült bányaiskolások kiváló szakemberekké váltak az idegenből jött mesterek mellett, hiszen a Selmecbányán eltöltött tanulóévek alatt a legkiválóbb kohászoktól vették át mindazt az elméleti tudást, amit a diósgyőri gyakorlattal kiegészítettek és így a szakma elsői közé kerültek. A selmeci iskolaévek alatt a bajtársias összetartozandóság érzése a fiatalokban növekedett, amit a munkahelyen tovább ápoltak, s így alakult ki Diósgyőrben egy kiváló és összetartó kohászgárda. A bányaiskolából, a Diósgyőrből odakerült fiatalokon kívül, főleg a szomolnoki fémkohászati üzem fiataljai jöttek át Diósgyőrbe. Ezek közül kiemelkedő munkát végeztek a következő bányaiskolások: Schön Adolf (Zólyombrézóról), Rusznák Ferenc (Szomolnokról), Dubrovszki Antal (Szomolnokról), Korona Róbert, Szigeti Imre, Schön Miksa, Soltész Gyula (Diósgyőrből). A leendő mesterek nevelésében elévülhetetlen érdemeket szerzett Obholzer Béla akkori üzemvezető, akinek elve - a régi mesterek elbeszélése szerint - az volt, hogy egy kiváló magyar szakmunkás és mestertörzset neveljen ki Diósgyőrben. Ő volt a kezdeményezője annak az akciónak, hogy mennél több fiatal kerüljön a Selmecbányái bányaiskolára és így jó képességű szakemberekként visszakerülve, az idegen mesterekkel fel tudják venni a versenyt. Az új magyar mesterek fő feladata volt az utánpótlás nevelése az acélgyártás minden területén. A kiváló szakemberek nevelése az acélgyártás minden területére kiterjedt és a mesterek beosztottjaikról még öreg korukban is a legnagyobb elismeréssel emlékeztek meg. Korona Róbert elbeszéléseiből tudjuk, hogy a Martinacélműben kik voltak a kiemelkedő szakmunkások; így Cseh György (Szomolnokról) üstelőmunkás, akinek nagy felelőssége volt az öntést előkészítő üstmunkáknál. Jó munkájával elősegítette a minőségi acélgyártást Bordás János (diósgyőri) üstelőmunkás, Mislóczki Mátyás (diósgyőri) Martin-olvasztár, Lakos Ferenc (diósgyőri) Martinolvasztár, Tóth István, Tallós József öntőcsamoki előmunkások és még sokan mások, akik a diósgyőri acélgyártás hírnevének öregbítésén dolgoztak. Az idegen mesterek rátartiságáról is sokat beszéltek a régi mesterek. Ugyancsak Korona Róbert elbeszéléséből tudjuk a következő esetet: egy alkalommal, midőn Marki Rezső vezette az adagot megjelent a Martin-acélműben Pilder Alfréd üzemvezető és utasítást adott az adag további vezetésére. Marki - aki főleg németül beszélt - Pilder üzemvezető utasítására csak annyit felelt: „...ha maga ezt jobban tudja, fogja a kék üveget és csinálja tovább”; ezután otthagyta a kemencét és hazament. Ez az eset is egyik indítéka volt annak, hogy a fiatalságot a Selmecbányái bányaiskolára küldték és az idegen mestereket fokozatosan felváltották fiatal mesterekkel. Az öreg és fiatal mesterek vetélkedéséről sok jó is származott, a versengés a szaktudás emelkedésével járt. 96
