Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
IV. A diósgyőri vasgyártás felvirágoztatása (1878-1887)
acélöntésű kerekeknél elért kitűnő eredmények a testvér budapesti mozdonygyár tervezőit arra ösztönözték, hogy a mozdonyok alkatrészeinek gyártását ezután acélöntvényből írják elő. A kísérletek itt is sikerrel jártak; így rövid idő múlva a mozdonyok egyes alkatrészei nemcsak a méretek tekintetében módosultak, hanem az elavult formák is eltűntek és az új anyaghoz alkalmazkodó szerkezetrészek keletkeztek. Acélöntvényből gyártották ezután az ágytokvezetékeket, ütközőtokokat, keresztfejeket, keresztfejve-zeték-tartókat, dugattyútesteket, kazántartókat, forgóvázgolyóscsapokat, valamint sok kisebb mozdony, lokomobil és cséplőgép alkatrészt.48 25. ábra. A vasöntöde formázócsarnoka a 19. század utolsó évtizedében Az 1890-ben bevezetett acélöntésű kerékvázakról a korabeli sajtó, mint a magyar gyáripar legújabb vívmányáról elismerően tudósít. Az esemény jelentőségét méltatva ezeket írja: „...Aki a vasúti technikának - különösen gépészeti része iránt némileg is érdeklődik, aki tudja mily fontos tényező a vasúti forgalom ellátásában a lokomotívok és kocsik kerekeinek teljesen megbízható szilárd és tartós szerkezete, illetve előállítása, az könnyen beláthatja a gyártási ág meghonosításának kiható horderejét.” A kísérletek elvégzéséig a mozdonyszerkocsi és kocsi kerékvázakat, többnyire kovácsvasból gyártották úgy, hogy az egyes részeket egy vázzá összerakva, hegesztéssel kötötték egybe. A világhírű Krupp-cég esseni gyára és a bochumi acélgyár volt az első, ahol acélból gyártottak kerékvázakat és ezzel 1890-ig uralták Németországban, Ausztri48 Técsey tört. 10-11. p. 93
