Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
Előszó
is bevonni. A bizottsági munka és a gondolatok sokoldalú cseréje nagy ösztönzést adott a történetírói munkához. Ennek eredményeként jelenhetett meg a diósgyőri vasgyártásról is nyomtatásban egy rövid összefoglalás 1960-ban. Az események részletesebb feldolgozása is előre haladt, de a tervezett több részes monográfia kiadatlanul kéziratban maradt. A diósgyőri vasgyártás története azonban jól elkülönülő szakaszokból áll. Önálló egységet képez a Diósgyőr Hámori Vasgyár története, amely 100 évet ível át. Ugyancsak zárt történetnek tekinthető az új gyár múltja, a gyár alapításától, 1867-től 1945-ig, a második világháborút követő újjáépítés kezdetéig. 1945 után szintén újabb korszak kezdődik, amely a nyolcvanas évtized végéig nyúlik, amikor a gyár életében ismét nagy változások jelentkeznek. Ezáltal a diósgyőri vasgyártás elérkezett a negyedik történeti szakaszához. Túl a kortörténeteken pedig önálló anyagot jelent a munkásság életének bemutatása, a lakótelep története, sőt talán még a kereskedelem alakulásának önálló kezelése is. Több kísérlet történt arra, hogy a vasgyártás teljes folyamata, összes szakaszával együtt kerüljön kiadásra. Ezeket a kezdeményezéseket azonban nem kísérte siker, így nem'marad más lehetőség, mint a gyártörténetet szakaszonként kezelni és nyomtatásra korszakonként külön-külön előkészíteni. Jelen írásunk a gyártörténet középső, eseményekben leggazdagabb szakaszát tárgyalja, amely a kiegyezés évétől a 19. századon át a második világháború végéig terjed. A történetnek ezt a szakaszát vállaltam fel, s a feldolgozással már a hatvanas évtized végén elkészültem. Ennek az anyagnak is ez ideig meg kellett elégednie a kéziratos formával. A millecentenárium azonban ismét felkeltette a korszak iránti érdeklődést és Miskolc város Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára vállalkozott arra, hogy a gyártörténetet besorolja a Miskolc múltját bemutató kiadványok közé. A nemes és mindenképpen indokolt lépésért elismerés illeti a levéltár igazgatóját Dobrossy Istvánt, akinek figyelmességéért ezúton is kifejezem mind saját, mind a vaskohász szakma köszönetét. A Diósgyőri Állami M. kir. Vas- és Acélmű története küzdelmes múltat idéz, küzdelmet a technika folyamatos megújításáért és a Miskolc környéki ipar életben tartásáért. Ez a küzdelem minden részletében azt a gondolatot sugallja, hogy a diósgyőri vasgyártás a helyi társadalom felemelkedését segítette, Miskolc város gazdagságát gyarapította és az országos népjólétet szolgálta. Ez a gondolat ösztönzött arra, hogy a pihenő kéziratot elővegyem, és a legutóbbi évtizedek tapasztalataival kiegészítsem. Az átdolgozásban segítségemre sietett Remport Zoltán, a Bányászati és Kohászati Egyesület tiszteleti tagja, akinek szintén köszönetét mondok. írásomat mindazoknak ajánlom, akik Miskolc város és a vasgyártás múltja iránt érdeklődést mutatnak. Kívánom, hogy olyan élvezettel olvassák a könyv sorait, mint amilyen élvezettel azokat papírra vetettem. Budapest, 1997. Kiszely Gyula 8
