Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
Előszó
Előszó A hazának talán egyetlen gyára sem dicsekedhet alapítását és múltját idéző annyi írásos feljegyzéssel és történeti részfeldolgozással, mint a diósgyőri vasgyár. A vasgyártó telep alapításától, 1770-től kezdve a múltról nagyszámú oldalra terjedő levéltári anyag áll rendelkezésre, Selmecbányán a volt Főkamaragrófi Levéltárban, Bécsben a Hofkammer Archívban, Budapesten az Országos Levéltárban, Diósgyőrben részben az utódvállalatok birtokában, részben begyűjtve a Központi Kohászati Múzeumban, a budapesti Öntödei Múzeumban és különböző könyvtárakban. Az irattári anyagokon kívül a hírlapok, szaklapok sem tagadták meg a figyelmet Diósgyőrtől; számos cikk, tudósítás, beszámoló és visszaemlékezés ad hírt a gyár életéről, tevékenységéről és problémáiról. Ez a hatalmas írásos forrásanyag, amely rendezést és elmélyült feldolgozói tevékenységet kívánt, gyakran serkentette munkára a történelem kutatóit, mégis a diósgyőri vasgyártás egészét átfogó írás, az ügy fontosságához méltóan, nyomtatott könyv alakjában mind a mai napig nem jelent meg. Pedig a gyári történet feldolgozására többen is lelkesen vállalkoztunk és el is jutottunk az írás kéziratos formájáig, a szöveg nyomtatására azonban nem került sor; a gyár múltját átfogóan ez ideig mindössze kéziratok őrizgették. A diósgyőri kohászat történetének megírására először 1951 -ben Herczeg Ferenc, a diósgyőri gyár akkori vezérigazgatója adott megbízást, majd a gyár későbbi igazgatói is támogatták a történetírói tevékenységet, amely nagyarányú anyaggyűjtéssel indult és a korabeli levéltárosok lelkes támogatására támaszkodhatott. Támogatta a kutató munkát a Levéltárak Országos Központja és a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének Társadalomtudományi Kutató Csoportja is. Jó segítséget jelentett a kutatásban Borsa Iván segítőkész munkája, aki a Selmecbányái levéltárban feltárt anyagot filmkockákon bocsátotta rendelkezésünkre. Ugyancsak a kutatómunka segítésében kell nagy elismeréssel megemlékezni a pozsonyi Slovenska Archivna Sprave igazgatóságáról, amelynek engedélyével a Selmecbányái Ustredni Banski Archív levéltári anyagát a magyar történetbúvárok a legrészletesebben átkutathatták. Köszönet illeti ezért a levéltár igazgatóit: Jozef Gindl, Jozef Vozár és Vojtech Boleransky urakat, akik a diósgyőri kutatóknak 1958-tól több hónapon át lehetővé tették a levéltár dolgozóival együtt végzett kutató munkát. További köszönet illeti meg az Országos Levéltár, a miskolci Állami Levéltár, a bécsi Hofkammer Levéltár, az Országos Széchenyi Könyvtár, az Egyetemi Könyvtár, a MTA Könyvtára dolgozóit, akik előzékenységükkel segítették a kutatást. Lelkes és körültekintő segítőtárs volt a vasgyár (Lenin Kohászati Művek) levéltárának vezetője: Elizeus Sándor, aki éveken át, fáradságot nem kímélve több ezer irat feldolgozásával támogatta kutatói tevékenységünket. Az alapos forrásfeltáró munka lehetővé tette a több, mint 200 éves történet áttekintését és írásba foglalását. Különös lendületet vett a feldolgozó munka 1956-tól, amikor az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület kebelében sikerült megszervezni a Kohászati Történeti Bizottságot, s annak munkájába a műszaki és ipari szakembereken kívül régészeket, muzeológusokat, levéltárosokat és hivatásos történészeket 7
