Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)

IV. A diósgyőri vasgyártás felvirágoztatása (1878-1887)

gyobb vasipari egység foglalkoztatja az ország kohászmunkásságának 74,4%-át, amiből a diósgyőri gyár 3,07%-ot képvisel. A magyar kohászati munkások létszámmegoszlását az alábbi táblázat szemlélteti (11. táblázat).

11.táblázat

A kohászatban foglalkoztatottak létszáma 1871-ben

Vállalat

Munkáslétszám

%

1. Osztrák-Magyar Államvasút Társaság

7 583

40,4

2. Államkincstár (ebből Diósgyőr 580 Zólyombrézó 1520)

2 806

14,9

3. Brassói Bánya- és Kohómű Rt.

1 431

7,5

4. Rimamurányi Vasmű Egyesület

1 328

7,0

5. Salgótarjáni Vasfmomító Rt.

870

4,6

6. Andrássy-Vasművek

700

3,7

7. Coburg Vasművek

537

2,8

8. Nadrági Vasipari Rt.

510

2,7

9. 300-nál kisebb létszámú vasgyárak

3 073

16,4

Összesen:

18 838

100,0

A kohászatban az acélgyártás bevezetésével alakult ki a tömeggyártás, melyet nagyban elősegített a vasút rohamos fejlődése. Magyarországon 1880 körül már több mint 7 000 km a vasúthálózat hossza, s az nemcsak fővonalakból áll, hanem több mellékvonal is megépült. Az ország már nemcsak Nyugat, hanem Kelet és Dél felé is bekapcsolódik a világforgalomba.

19. ábra. Magyarország szén- és vastermelése 1867 és 1880 között