Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)

VIII. Diósgyőr a második világháború előtt és alatt (1934-1945)

lényegében buktatható SM-kemence volt, s a munkafolyamatok első része, a beolvasztás és frissítés gázzal, a kikészítés pedig villamos árammal ment végbe. Hátrányuk volt azonban, hogy a kéntelenítés nem volt megfelelően megvalósítható, hiszen a gáztüzelés ezt nagy kéntartalmánál fogva kedvezőtlenül befolyásolta, s hőtechnikai tekintetben sem volt előnyös, mert a gáztüzelés periódusos kimaradása miatt a regenerátorok hatása nem érte el a jó SM-kemencéknél megvalósuló kalória visszatáplálást. Fenti okok miatt ezek a kemencék inkább az ún. öntödei alakos és tömegacélokat gyártották.

Az elektroacél-gyártás ötvözött programja a második világháború éveiben a nemes ötvözök hiánya miatt lehetetlenné vált volna, ha Diósgyőr nem tér rá a besze- rezhetetlen ötvözök pótlására olyan takarék ötvözőkkel, amelyek az ötvözött acélok minőségét a megkívánt szinten biztosították. ez a kényszerű takarékosság kialakított egy olyan ötvözött acél választékot, amely alapos vizsgálatok és a felhasználás tapasztalatai alapján a kevésbé ínséges nyersanyagviszonyok időszakában is programban maradhatott, s ezzel jelentős gazdasági eredményeket hozott. A takarékacélok fejlesztésében kiváló eredményt ért el Weigl Ernő (71. ábra).

Mint a korábbiakban bemutattuk, a diósgyőri acélművek gyártási struktúráját a századfordulótól kezdve az ötvözött, ún. nemesacélok gyártási arányának állandó bővülése jellemezte. Nem csupán a berendezések fejlődése, hanem a nagyobb termelési érték elérésére való törekvés, a belföldi és export igények helyes felmérése, és nem utolsó sorban a bonyolultabb gyártási problémákkal kohász szakmai szeretettel való foglalkozás tette ezt lehetővé. Szakmai alapok nélkül aligha lehetett volna jelentős eredményeket elérni. A diósgyőri kohászok minden új iránti nagy érdeklődése az öregektől alaposan elsajátított szakmai fogásokkal párosulva nem ismert akadályt. A műszaki problémák boncolása, vizsgálata természetes volt. Az első világháború alatt pl. nagy gondot okozott a fegyvercsövek görbesége a hőkezelés után. A szakemberek rendkívül alapos és részletes vizsgálattal a korszerű feszültségelmélet tételeinek megfelelő tudományos alapossággal feltárták a hőkezelés utáni hidegegyengetés hatását. A hiba feltárása után haladéktalanul olyan gyártástechnológiai módosítást vezettek be, amellyel a csövek görbesége megszüntethető volt, így a hajlítópróba eredményei egyszerre kifogástalanok lettek. De ilyen példát számtalant lehetne felhozni. Kétségtelen, hogy a gyár a korábbi eredményes törekvések után a két világháború közötti időben fejlődött nemesacélgyárrá. Az első világháború gyártásának gazdag tapasztalatai és a második világháborút megelőző felkészülés időszaka - közben a gazdasági válság - különleges piaci és versenyigényeivel erre a minőségi fejlődésre minden egyéb hátrányok ellenére alkalmasak voltak.

71. ábra. Weigl Ernő kohómérnök, feltaláló, a diósgyőri elektroacél-gyártás jeles fejlesztője

233