Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
VII. Az első világháború és az újjáépítés (1913-1933)
alapján a tisztviselők és egyéb alkalmazottak fizetéscsökkentését rendelte el. A csökkentés mérve: a) I. fizetési osztálynál 15% b) II. III. és IV. fizetési osztálynál 12% c) az a) és b) pontban nem említett tisztviselőknél, tanítónál, és hitoktatóknál, valamint egyéb alkalmazottaknál (segédtisztek, altisztek, havidíjasok) 10% volt. Az igazgatóság 1879/A. sz. körrendeletében a munkások fizetésének csökkentését is elrendelte: „...a munkások fizetéséből az októberi bérhónaptól kezdve az összes órabérek és akkordbérek 10%-kal csökkentendők. Azoknál a munkásoknál, akiknél a havi kereset 10%-os csökkentése után 100,- pengőn aluli összeg maradna, a csökkentést úgy kell végrehajtani, hogy 100,- pengő kerüljön kifizetésre.”67 A gazdasági válságtól függetlenül az üzemek modernizálása (pl. a kovácsműhelynél) tovább folyt, hogy a válság elmúlása után minél nagyobb lendülettel kapcsolódhassanak be a normális gazdasági életbe. Az elektroacélmű bővítésére egy 300 kg-os nagyfrekvenciájú kemencét helyeztek 1931. május 30-án üzembe azzal a céllal, hogy különleges rozsdamentes és saválló acélokat gyártsanak. Az indításkor a kemencében nagyteljesítményű gyorsacél, késacél, rozsdamentes-acél, savállóacél, tűzállóacél, páncélsisak-acél, hegesztőpálca-acél és mágnesacél gyártásának kísérleteit kezdték meg.68 A gazdasági válság hatására, de a nagyolvasztónál felgyülemlett nagy nyersvas- készlet miatt is 1931. július 31-én az 1926. augusztus 18-a óta folyamatosan dolgozó I. sz. nagyolvasztót leállították. A válság hatására az 1931/32. gazdasági évben a termelés 40 577 tonnára, míg az 1932/33. gazdasági évben 32 637 tonnára csökkent. 1933 szeptemberére munkahiány miatt a munkásság túlnyomó többsége csak havi 60-80 órát dolgozott, de voltak üzemek, ahol egész évben szünetelt a munka. A munkások helyzetére élénken rávilágít Kollártsik József, Dirner József és Kerner József beadványa, melyet a diósgyőri gyárban dolgozó munkások megbízásából a kereskedelemügyi miniszterhez intéztek: „...az alacsony órabérek mellett a havi 40-50 pengős keresetek és a keresetnélküliség a munkások és családtagjaik lassú, fokozatos sorvadását vonják maguk után. Rendkívül leromlott helyzetünkre való hivatkozással kérjük Nagyméltóságodat - tekintettel az őszi beszerzési szükségletekre - kegyeskedjék rendkívüli beszerzési segéllyel nyomorunkat enyhíteni.” A továbbiakban ingyenes iskolai tanszereket kémek, mert azokat gyermekeik részére képtelenek megvásárolni. A közelgő télre való tekintettel 4 tonna szénnek kedvezményes áron való kiadását, a lakbérek csökkentését és a villanyáram költségeinek méltányos megállapítását kérik. Beadványuk további részében kérik a minisztert: „...kegyeskedjék gondoskodni megfelelő munkaalkalomról és amennyiben ez minden törekvés dacára nem sikerülne, akkor a szabadságolások és munkarövidítések oly módon való beosztását elrendelni méltóztassék, mely a munkások megkülönböztetését és sérelmét nem jelenti. Kérjük, hogy rendeltessék el a kincstári lakások és üzemek általános javítása, amely legalább a 67 MÁVAG Hivatalos Értesítő. 1931. X. 15. 12 .sz. 68 DGYLT. 32467/010. 1931. VIII. 26. 210
