Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)

VII. Az első világháború és az újjáépítés (1913-1933)

kell frissíteni a gyár telepét, olyan üzemágakat kell oda bevinni, amelyek rentábilisak és versenyképesek.”64

1930. március 29-én a kereskedelemügyi miniszter a Diósgyőri m. kir. Vas- és Acélgyár C 13 (megmunkáló műhelyek) osztályát „Új gyár" elnevezéssel a kohászati törzsgyártól külön választotta és mint önálló gyárat, önálló vezetés alá rendelte. Ugyanezzel a rendelettel a miniszter a diósgyőri gyártelep és a hozzátartozó bányatelepek vezetését továbbra is a kohászati törzsgyár igazgatójára bízta. Az „Új gyár” főnökévé Abel Kálmán főfelügyelőt rendelte ki, aki néhány év múlva a kohászati gyár igazgatója lett.65

Az acélművet újabb fontos feladattal bízták meg, az építendő két dunai híd részére szükséges magas folyáshatárú acélokat kellett kikísérleteznie. A kísérletek 1930-ban már befejezéshez közeledtek és minden remény meg volt arra, hogy a nagy verseny ellenére a megrendelést a diósgyőri gyár nyeri el. Az acélmű a gazdasági válság ellenére - ha csökkentett üzemmel is - már a fellendülésre készült elő.

A világszerte jelentkező és mindinkább erősödő gazdasági válság hatására a termelés az 1928/29. üzletévi 72 426 tonnáról 1930/31 évre már 51 934 tonnára csökkent és még további csökkenés volt várható. A MÁVAG vezérigazgatósága a nyomasztó helyzetre való tekintettel a vállalat dolgozóit körrendeltben hívta fel a legnagyobb takarékosságra, a költségek csökkentésére.

A gazdasági válság eddig eltelt ideje alatt 503 fő létszámapadás állott elő, mely az alábbiak szerint oszlott meg 1929. július -1930. április között:

1. természetes apadás (halálozás, elbocsátás saját kérelemre, fegyelmi) 84 fő

2. ellátottan távozott (nyugdíj, kegydíj) 143 fő

3. ellátás nélkül távozott (szezon munkások) 207 fő

4. ellátás nélkül távozott a törzslétszámból 69 fő

Összesen: 503 fő

A csökkent termelés miatt kényszer szabadságolásokat iktattak be, amikor a dolgozók hetente 3-4 napot dolgoztak. Az említett időpontban a végrehajtott létszámcsökkentés 9,5%-ot, a foglalkoztatás apadása júliusra vonatkoztatva decemberben 50%-ot áprilisban pedig ca. 21%-ot tett ki. Az állandóan fokozódó válság hatására sorozatos elbocsátások történtek világszerte, ami egyébként a bel- és külföldi sajtóban állandó téma volt.

Az 1931. évben a termelés tovább csökkent, mely a belföldi igény további csökkenésének és az év folyamán bekövetkezett súlyos külforgalmi nehézségeknek volt a folyománya, ami az export nagyarányú visszafejlődésénél és a devizakorlátozások folytán a nyersanyagok beszerzésénél nyilvánult meg. A Martin-acélműben csak 3 kemencét tartottak üzemben, az elektroacélműben a 10 tonnás kemence csak napi 7-8 órás műszakkal dolgozott.66

Az egyre elviselhetetlenebbé váló gazdasági válság hatására az országgyűlés az államháztartás egyensúlyának helyreállítására hozott 1931. évi XXVI. törvénycikket elfogadta, melynek 4. §. 1. és 2. bekezdése és az 5. §-ban foglalt utasítás, illetve felhatalmazás alapján a MÁVAG vezérigazgatósága az 1931. évi 5 000/ME. számú rendelet

64 Országgyűlés. Képviselőházi Napló. XXI-XXII. kötet. 1929. évf. 172. p.

65 DGYLT. 29/eln. 1930.

66 MÁVAG Hivatalos Értesítő. 1931. 11. sz.

209