Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)

VII. Az első világháború és az újjáépítés (1913-1933)

54. ábra. A kerékabroncs hengerlése

ségessé vált. A stabilizáció nagyobb kölcsön felvételével egybekötve 1924 júniusában valósult meg.19

A kovácsműhely fejlesztése továbbra is fontos, sőt most már országos érdek volt, hiszen a békeszerződés után a diósgyőri gyártmányok jelentősége mindinkább előtérbe került. A kerékabroncsgyártás bevezetése is az import teljes mértékű lecsökkentését célozta. Még 1917-ben megrendelt a gyár egy Skoda-típusú 1 500 tonnás gőzhidraulikus sajtót, mely az ágyúgyár berendezéséhez vált szükségessé. A vesztett háború és az utána következő események miatt azt, csak 1921-ben szállították le, utána azonnal felállították és 1921-ben már üzembe is helyezték.20 1914-ben az acélöntöde modernizálással egybekötött építését határozta el a gyárvezetőség, ez azonban a közbejött világháború miatt csak vontatottan, kis részletekben haladt (55. ábra). 1923-ig csupán az első 18 m. szélességű csarnok épült fel. Ezzel egyidejűleg a régi Martin-üzemben és a régi elavult öntödében az acélöntést beszüntették. Az újonnan felépített egyetlen öntő- és mintázó csarnok elégtelennek bizonyult és nem biztosította az üzem folytonosságát és gazdaságosságát, termelőképessége pedig szűk határok közé volt szorítva. A folyékony acélt a távoli új Martin-kohó kemencéiből kellett hozni akkor, amikor az új acélöntődében épített kemencék már üzembe állíthatók lettek volna, azonban a kiszolgáló berendezések még nem készültek el. Ilyen berendezés volt a fél portáldaru, amelyet csak akkor lehetett felépíteni, ha a másik öntőcsamok is felépült.

19 Berend-Ránki. Magyarország gyáripara a második világháború előtt és a háború időszakában. 1933-1944. Budapest. 1958. 7 p

20 ÖM. LT. Petrik Ottó 1928. V. 7.-i feljegyzése. Kézirat.

180