Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)

V. A töretlen fejlődés korszaka (1888-1899)

28. ábra. A reverzáló sínhengersor 1892-ben

A gép fontosabb adatai:

a két gőzhenger átmérője: 1 200 mm, fordulatszám: 110-140/perc dugattyú sebessége: 4,6-6 m/perc gőzfeszültség: 5-6 atmoszféra, munkakifejtés: 3 600^1 000 lóerő.

A 11,8 tonna súlyú főtengelyt a németországi bochumi gyárban készítették. A hengersor hajtását és a hengerlő műveleteket a gépész-kormányos a kormánypadról három kézi emeltyűvel vezérelte; jól áttekinthető helyzetben.

A hengerműbe az acélmű öntőcsarnokából vágányokon kerültek be a tuskók a melegítőcsamok közepébe. Itt hidraulikus forgógémes daruk rakták le a generátorgáztüzelésű 2 db forrasztópestbe az egy-két tonnás tuskókat. Felmelegítés után ugyanezek a daruk az előnyújtó görgősorára rakták a darabokat. A görgősorokat és vonszolókat szintén ikergőzgépek hajtották. A hengersorból a darab ugyanúgy futott ki, mint az 1960-as években, azonban a melegfűrész után az akkori hütőpad déli irányban feküdt. A lehűlt sínek gyűjtőrámára, majd onnan „egyenesítő gépek” alá kerültek. Ezek nyilván excenteres nyomó egyengetőgépek voltak. A 12 m-es síndaraboknak megfelelő távolságra állított sínvégmaró és hevedercsavarlyuk-fúrógépek egészítették ki a kikészítő műveleteket. A sínkikészítés egyszerre folyt mindkét végen. A kikészített sínszálak a fedett épületből a nyitott sínrakodóra kerültek, ahol minden további kezelés, a kocsira való rakás is, kézierővel történt (28. ábra).

A sínkikészítőhöz tartozott a sínpróbaszakító-gép és az ejtőpróbamű is („esőmű”).

99